Ismét pazar művel gazdagodott a nemzetközi rovarászati szakirodalom: az idén jelent meg Hangay György és Paul Zborowsky szerzőségével az Ausztrália bogarairól szóló, 238 oldalas, színes fotókkal gazdagon illusztrált könyv. Mint a bevezetésből kiderül, a szerzők munkájukban elsősorban a jellemző, illetve gyakran szem elé kerülő bogarak áttekintését tűzték ki célul. A munka legterjedelmesebb fejezetében mintegy 400, zömében színes fényképfelvétel segítségével bemutatott bogárfaj elterjedéséről, élőhelyéről, életmódjáról kapunk rövid, de lényegretörő leírást. Nagy súlyt fektettek a szerzők a könyvben szereplő 91 bogárcsalád részletes ismertetésére. A kötet használhatóságát növeli, hogy a családok felismeréséhez fontos külső bélyegeket külön felsorolták és piros színnel kiemelték. Az alaktani és biológiai vonatkozásokon túlmenően minden esetben említésre kerül, hogy a szóban forgó csoportnak hány genusza és faja ismert az ötödik kontinensről.
A könyv első részében a bogarakról szóló általános tudnivalókról kaphatunk képet, mint a testfelépítésük, fejlődésük, szaporodásuk, táplálkozásuk, védekezési-túlélési stratégiáik stb. A következő fejezetben a bogarak rendszertani felosztása, majd az alrendek és a családsorozatok jellemzése következik. Majdnem 180 oldalt szenteltek a szerzők a bogárcsaládok és fajok rendszertani sorrend szerinti tárgyalásának. Ebben a fejezetben örvendetes módon nemcsak a „hagyományos ismeretanyag” kapott helyet, mint a külső alaktani és anatómiai sajátosságok, hanem az újabban ismertté vált biológiai adatok is. A könyvből kiderül, hogy a gyűjtők körében nagy becsben tartott, zöld-bíborvörös fémfényű Phalacrognathus muelleri nevű szarvasbogár egyedüli élőhelyének korábban a mahagónifákhoz tartozó ausztrál túnafa (Toona australis) korhadékát tartották. Ma már tudják, hogy lárvája 27 más fafaj korhadó rönkjében is képes kifejlődni, és a bogár feltehetőleg korántsem annyira ritka, mint gondolták. Nem kevésbé érdekes, hogy a sárgapettyes díszbogár (Astraeus fraterculus) szárnyfedőinek hirtelen összezárásával a levegőbe emelkedik, mint a pattanóbogarak. (A jelentős energiát felszabadító mechanizmus részleteiben még nem tisztázott.)
A könyvben ismertetett bogárcsaládok zöme jól ismert, mint a futóbogarak, a díszbogarak, a levélbogarak vagy az ormányosbogarak. Több csoportnak viszont egyáltalán nincsenek hazai, sőt még európai fajai sem. Ilyenek például a fejlett ivadékgondozásukról ismert cukorbogarak (Passalidae) vagy a ganéjtúrók Aclopinae nevű alcsaládja, melynek képviselőinél a hátulsó lábak erősen megnyúltak. A legyezőcsápúfélék (Rhipiceridae) némileg a lemezescsápú bogarakra hasonlítanak, de testalkatuk megnyúlt, a csápvég legyezője pedig sokkal több ízből áll, mint a lemezescsápúak (ganéjtúrók) esetében. A labdacsbogarakkal állnak rokonságban a feltűnő megjelenésű, szintén legyezőre emlékeztető csápú Callirhipidae család fajai. A Chelonarium australicum, a Chelonariidae család egyetlen ausztráliai faja védekezésképp maga alá húzza végtagjait, így kisebb növényi magra emlékeztet. A Hangay-féle könyvben részletesen jellemzett következő bogárcsaládoknak szintén nincsenek hazai képviselői: Ptilodactylidae, Brachypsectridae, Rhinorhipidae, Phycosecidae, Passandridae, Discolomatidae, Ulodidae, Belidae.
A 45 éve Ausztráliában élő Hangay György neve egyáltalán nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Ha máshonnan nem, Frei Tamás műsoraiból, mint például a 2000-ben leforgatott borneói út kalauzaként, vagy nemrégiben, a Fenichel Sámuelről szóló dokumentumfilmből. Több könyve jelent meg magyar nyelven is, melyek rövid idő alatt elfogytak. Ilyenek többek között a Tábortüzek a Dél-Keresztje alatt, Ahol még kék az ég, Kuszkusz kókusszal, 100 jó kérdés Ausztrália állatvilágáról. A szakavatott zoológus és művészi igényességű állatpreparátor Hangay György rendszeresen küld bogárpéldányokat expedíciós anyagából a Magyar Természettudományi Múzeumnak. 2001-ben és 2006-ban Podlussány Attila és Rozner István rovarászok társaságában maga szervezte gyűjtőúton vett részt Ausztráliában, és az első közös expedíciójuk néhány képe bélyegen is megjelent. (A bélyegsor valójában Hangay közeli barátjának és gyűjtőtársának, Endrődy-Younga Sebestyén (1934–1999) entomológusnak állított emléket.) Paul Zborowski entomológus és fotográfus elsősorban Queensland trópusi területeinek rovarvilágát kutatja. Szerzőként a Field Guide to Isects in Australia sorozat számos kötetét jegyzi.
Szél Győző
|
Utolsó kommentek