Müller-Motzfeld, G. (ed.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). ― In: Freude, H., Harde, K. W., Lohse, G. A. & Klausnitzer, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. – Spektrum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521 pp., ISBN 3-8274-1551-9.

A méltán híressé vált Die Käfer Mitteleuropas sorozat rendszertani köteteinek sora már lezárult, a legújabb kötetek a lárvák ismertetését tartalmazzák, vagy az egyes fajok ökológiáját tárgyalják. Ez utóbbiak „L”, illetve „E” jelzéssel külön egységeket képeznek. A futóbogarakas kötet első kiadása több mint 30 éve, 1976-ban látott napvilágot, és a közben eltelt hosszú idő alatt is megőrizte népszerűségét. Nem csoda, hiszen a szerzők a szakszerűség mellett a könnyű használhatóságot is szem előtt tartották. Úgyszintén szerencsés körülménynek számít a hazai felhasználók szempontjából, hogy a kötetbe felvett fajok a magyarországi fauna jó 95 százalékát tartalmazzák, jóllehet a szerzők Közép-Európa keleti határát valahol a Lajtánál húzták meg.

A címben említett kötet, a Die Käfer Mitteleuropas sorozat futóbogarakkal foglalkozó részének új kiadása többek között azért vált szükségessé, mert elődjének megjelenése óta számos revízió látott napvilágot, melyek olykor alapvető változást eredményeztek. Példaként említhető a Joachim Schmidt-féle Agonum-revízió, melyben a korábban „Agonum moestum”-ként ismert faj három fajra hasadt. (E három faj elkülönítése egyébként a legtöbb hazai futóbogarászt igen kemény próbatétel elé állítja.) De nem kevésbé fontos Jörg Gebert Cicindela-, Gerd Müller-Motzfeld Bembidion- valamint Riccardo Sciaky Ophonus-revíziója. E munkákban a szerzők számos olyan ábrát közöltek (például a bogarak hím ivarszervének rajzait), melyek nélkül a biztos határozás úgyszólván lehetetlen. Az ábrák a Die Käfer Mitteleuropas pótköteteiben ugyan megjelentek, de így a példányok azonosításához több könyvet kell egyidejűleg használni, ami kényelmetlenné teszi a munkát.

Az új kiadás messzemenően figyelembe veszi az időközben megjelent revíziókat, alapvetéseket és szakkönyveket. Oldalszámában, ábraanyagában jóval meghaladja elődjét, és a betűméret növelésével további könnyebbséget nyújt az azonosítást végző szakember számára. Nemcsak a határozáshoz szükséges ismeretek és ábrák szempontjából bővült a korábbi kiadáshoz képest, hanem jóval több adatot olvashatunk az egyes fajok elterjedéséről, jellemző élőhelyeikről, ritkaságukról is. Újítás a könyv végén álló 14-oldalas táblázat, ahol a könyvben jellemzett összesen 1008 futóbogár elterjedési típusának, élőhelyének valamint előfordulási helyeinek (országainak) rövidítése található. A könyv korunk legkiválóbb európai szakembereinek alkotása, melyről bárki meggyőződhet, ha a mű elején található szerzők neveit elolvassa. Használatát – magyar nyelvű szakkönyv hiányában – mindazoknak javasoljuk, akik a hazai bogárfauna alapos ismeretét tűzik ki célul

Szél Győző