Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park I. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1986, Akadémiai Kiadó, Budapest, 491 oldal

Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park II. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1987, Akadémiai Kiadó, Budapest, 479 oldal

Példányszám, beszerezhetőség: Mára mindkét kötet elfogyott, antikváriumban nagy ritkán felbukkannak. Áruk 2000 és 5000 Ft között mozog.

Nemzeti parjaink sorában a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) a második, mely 1975-ben alakult meg. A Duna-Tisza közén elhelyezkedő, összesen kilenc részterületből álló KNP kiterjedése mintegy 51.000 hektár. Az igazgatósághoz tartozó további két tájvédelmi körzettel (TK) és 16 természetvédelmi területtel együtt a védett területek nagysága meghaladja a 76.000 hektárt. A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a KNP területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik: a Felső-Kiskunság tavainak vidéke, az izsáki Kolon-tó, a Mártélyi valamint a Pusztaszeri TK egy része. A KNP igen mozaikos terület, melyben többek között szikes puszták, homoki és löszpusztarétek, láp- és mocsárrétek, alföldi erdők találhatók. Gazdag élővilága elsősorban e változatos élőhelyekkel hozható összefüggésbe.

A Kiskunsági Nemzeti Park faunájának kutatása, a terepi munkák négy éven át, 1977 és 1981 között zajlottak. A példányok meghatározása, az adatok értékelése majd publikálása még további éveket vett igénybe. A feldolgozó munkába és a tudományos cikkek megírásába a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársain kívül számos külföldi kutató is bekapcsolódott. A munka eredményeképpen összesen 8843 fajt sikerült kimutatni a nemzeti parkból és a határaihoz közeli területekről, melyből 35 bizonyult újnak a tudomány számára. Magyarország faunája eközben 352 fajjal gazdagodott. A nemzeti parkból előkerült fajok Magyarország 1987-ben becsült állatvilágának (34.316 faj) több mint egynegyedét teszik ki.

Bogarakból 2603 faj került elő a Kiskunsági Nemzeti Park területéről, melyből négy tudományra új volt és 65 még nem volt ismert Magyarországról. A nemzeti parkban talált bogárfajok száma jó 40 százalékát teszi ki a ma hazánkból ismert bogarak számának (6350). A magas fajszám a változatos élőhelyeken uralkodó nagy fajdiverzitást éppúgy tükrözi, mint a gyűjtések hatékonyságát. A gyűjtések megszervezése és kivitelezése elsősorban Kaszab Zoltán, a múzeum néhai főigazgatójának érdeme, míg a külföldi szakemberekkel való együttműködés, a csomagok kiküldése és a publikációk útjának egyengetése Merkl Ottó nevéhez fűződik. A határozásban és a cikkek írásában hét hazai és kilenc külföldi személy vett részt. A két kötetben összesen 16 bogarászati témájú közlemény található, melyek terjedelme összesen 250 oldal. A legtöbb példányt Ádám László és Merkl Ottó határozták.

A Kiskunsági Nemzeti Park állatvilágának feldolgozottsága az ismertetett két kötet megírásával igen alaposnak mondható, a nemzetközi kritika is elismerő szavakkal illette e munkákat. A kötetek csaknem 25 évvel a megjelenésük után is alapműnek számítanak, hiszen a nemzeti parkról szóló fotóalbum, könyv és számtalan hosszabb-rövidebb tanulmány legfeljebb néhány jellegzetes – többnyire kiemelt természetvédelmi értékű – állatfajjal (mint pl. a rákosi vipera, a túzok, az ugartyúk, vagy a magyar futrinka) foglalkozik, és a fauna többi tagjáról többnyire megfeledkezik. A Mahunka Sándor által szerkesztett tanulmánykötetekben néhányan kifogásolták a lelőhelyadatok „lebutítását”, vagyis hogy sem a pontos dátum, sem a gyűjtő neve nem szerepel az adatok között.

Szél Győző

Summary

The forth and fifth volume in the series of the Natural History of the National Parks of Hungary list a part of the animal species inhabiting the territory of the Kiskunság National Park. The four years of field-work (1977–1981) amassed a large amount of materials. For the elaboration of these the Hungarian Natural History Museum organized an international team of scientists. The taxonomic, faunistical, zoogeographical and ecological results, similarly to the two volumes of Hortobágy, are now published in two volumes. The first volume includes contributions of the following groups of animals: worms, crustaceans, insects, mites, amphibians, reptiles and birds. The second one contains locality dates of nematodes, mollusks, tardigrades, branchiopods, millipedes, centipedes, insectes, mites, fishes, amphibians, reptiles, birds and mammals.

The results obtained so far already justify our presumptions that the highly varied biotops of the national park give recess to a versatile animal life, including many specialities. The present two volumes will be a useful handbook for the zoologists or other specialists engaged in the study of animals.