A hazai állattan és növénytan rég eltávozott, kiemelkedő kutatói elevenednek meg a 85 éve megjelent könyv sárguló lapjain. Összesen húsz magyar természettudósról rajzol hű képet Méhes Gyula, Karl János, Szilády Zoltán és mások a Trianon utáni időszak jellemzően pesszimista, nosztalgikus hangján. Míg Kitaibel Pál vagy Herman Ottó neve a nagyközönség előtt is jól ismert regényes életútjuk, polihisztorságuk és elsősorban hátrahagyott életművük, szellemi örökségük máig ható elevensége révén, másokat inkább a szűkebb szakma őriz emlékezetében. Ezek közé tartozik a két tudós, Frivaldszky Imre és rokona, Frivaldszky János, a honi zoológia, azon belül is a főként a rovartan megalapozói és egyben kiváló művelői. Míg Frivaldszky Imre (1799–1870) a lepkészet és bogarászat mellett a zoológia egyéb ágait is sikerrel művelte, a fiatalabb János (1822–1895) elsősorban koleopterológia területén alkotott nagyot. Gyűjtőutak országhatáron innen és túl, rendkívüli fajismeret, a múzeumi gyűjtemény fejlesztése, kiterjedt levelezés a nemzetközi entomológia legjobbjaival – ezek jellemzik leginkább a két tudóst. Tudományos közlemények és az általuk felfedezett, új fajok százai fűződnek nevükhöz.
Szél Győző
|
Utolsó kommentek