A korábbi állattani-állatrendszertani könyvek modern változatának létrehozására vállalkozott Papp László akadémikus, mely figyelembe veszi a 20. század utolsó évtizedeiben végbement – olykor alapvető – változásokat a biológia tudományában, szemléletében. A változások érintik többek között a tudományos nevek nevezéktanát, a fajfogalom megítélését valamint a fajok azonosításának eszköz- és módszertanát. A könyvből kiderül, hogy a tudományos állatgyűjtemények elrendezéséről, használhatóságáról, bennük a bizonyító- és a típuspéldányok fontosságáról alkotott képünk is jócskán módosult az utóbbi évtizedek során. A Zootaxonómia 23 neves zoológus szakember munkájának együttes eredménye. A teljesség igénye nélkül néhány név a szerzők közül: Forró László (rákok), Mészáros Ferenc (laposférgek, fonálférgek, kerekesférgek), Rózsa Lajos (tetűalakúak, madarak), Szinetár Csaba (pókok), Vágvölgyi József (puhatestűek), Varga Zoltán (csalánozók, lepkék). A közel 400 oldalas, igen apró betűvel szedett szöveg valóságos tárháza az állatvilág különféle csoportjaira vonatkozó tudnivalóknak, úgymint a külső és belső alaktani tulajdonságok, az életmód, az elterjedés. A szerzők a magasabbrendű taxonok esetében nagy figyelmet szenteltek a rokonsági viszonyoknak. Az ismeretanyag modern, kiállja a jó tíz évvel ezelőtti tudományosság legkeményebb próbáját is. Stílusa lényegre törő, de éppen ezért nem egyszerű olvasmány. A tömör megfogalmazás és információgazdagság fokozottan érvényes a bogarakat tárgyaló 11 oldalra, mely Merkl Ottó, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársának munkája.
Szél Győző
|
Utolsó kommentek