Koy Tóbiás: Alphabetischer Verzeichniss meiner Insecten-Sammlung. Gewidmet seiner entomologischen Freunden. (Rovargyűjteményem alfabetikus jegyzéke. Entomológus barátaimnak.)

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1800, Buda, 64 oldal

Példányszám, beszerezhetőség: Koy Tóbiás jegyzékének példányszáma nem ismert, de a példányok többsége még az 1800-as évek elején külföldi gyűjtőkhöz kerülhetett. A kis méretű kiadvány antikváriumi előfordulásáról nem tudunk. Ismereteink szerint sohasem szerepelt árverésen.

A bécsi származású Koy Tóbiás (1757–1829), a császári pénzhivatal megbízható embere, nemzeti természettudományos gyűjteményünk egyik első megalapozója volt. Később, 1787-ben Budára költözött, ahol a magyar udvari kamaránál pénztárnokként helyezkedett el. Amíg hivatalnokként munkáját a legteljesebb odaadással és precízitással végezte, szabad idejében szenvedélyesen járta a budai hegyeket, ahol főként bogarakat és lepkéket gyűjtött. Gyűjteménye idővel olyan terjedelmessé vált, hogy szükségesnek látta a fajnevek jegyzékben való közzé tételét. A jegyzéket azután elküldte entomológus barátainak, hogy csere útján olyan fajokhoz jusson, melyek Pest-Buda környékén nem gyűjthetők. A saját költségén Budán megjelentetett, 8x12 cm nagyságú könyvecske összesen 2765 rovarfajt sorol föl, melyek zöme (1613) bogár. A fajok többségére Koy saját, budai gyűjtéseinek során tett szert. Több rovarfaj is van, melynek tudományos leírásához Koy példánya(i) szolgált(ak) alapul, így típuslelőhelyük (locus typicus) éppen a Budai-hegység. A külföldi csere útján szerzett, nem magyarországi fajok duplum-példányainak nevét a katalógusban dőlt betűvel szedték.

A jegyzék 11. oldalán szereplő magyar futrinka (Carabus hungaricus) fajnév normál betűtípusa jelzi, hogy Koy szűkebb tartózkodási helyéről származó, saját gyűjtésű példányairól van szó. Mivel Koy leginkább a budai hegyeket kereste föl gyűjtés céljából, és Pest-Buda akkori határait nem lépte át, a jegyzékben szereplő példányok lelőhelye is feltehetőleg a Budai-hegység. A magyar futrinkát Fabricius, dán entomológus, Linné kortársa írta le 1792-ben. A lelőhelyként megadott szűkszavú „Hungaria” kifejezés nem teszi teljes mértékben egyértelművé a származási helyet, de feltehető, hogy a példányok Magyarországról és nem Ausztriából, vagy Erdélyből származtak, hiszen akkor Fabricius inkább a „viennensis” vagy „transsylvanicus” nevet adta volna. Igen valószínű ezen kívül, hogy a „Hungaria” lelőhely a Budai-hegységre vonatkozik, mely a 18. század végén felkapott gyűjtőhelynek számított. E helyen külföldiek is szívesen megfordultak, mint például a drezdai születésű, szász természettudós, Hofmannsegg gróf 1793 és 1794 között. Mindezek alapján egyáltalán nem kizárt, hogy a magyar futrinka a németországi Kielben őrzött típuspéldányai Koy Tóbiás gyűjtéséből származnak.

Koy Tóbiás lepkegyűjteményének nagy része a mai napig fennmaradt, átvészelve az 1838-as nagy pesti árvizet és az 1956-os tűzvészt. A lepkéket Koy egyenként, zárt üvegdobozkákban tárolta. E tárolási mód annyiból volt kedvező, hogy a példányok sokkal kevésbé károsodtak a gyakori nézegetések közben, mint a nagyobb dobozból kivett, tűre tűzött, sérülékeny rovarok. A bécsi-budai rovarász gyűjteményének egyik legnevezetesebb darabja minden bizonnyal a jegyzék 41. oldalán található nagyfoltú bagolylepke (Oxytrypia orbiculosa) egy szegedi példánya, melynek alapján Esper, bajor lepkész a fajt a tudomány számára leírta. A lepkepéldány később a Természettudományi Múzeumba került, de ma már nincs meg. A különleges lepkét az 1860-as években kalandos körülmények között még nagy számban gyűjtötték a Kamara-erdőben és a Sas-hegyen, nem kis mértékben kereskedelmi megfontolásból. A magyarországi Vörös Könyvben is szereplő, Spanyolországtól Japánig elterjedt faj az utóbbi 70 évben nem került elő hazánkból, vagy legalábbis bizonyító példányáról nincs tudomásunk.

Szél Győző