Csiki Ernő (szerkesztette): Ízeltlábúak. Rovarok II. (Kétszárnyúak, bolhák, bogarak, sodortszárnyúak, hártyásszárnyúak). Soklábúak, Őslégcsövesek, medveállatkák, rákok I. - In. Brehm Alfréd: Az állatok világa. A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1929, Gutenberg Könyvkiadóvállalat, Budapest, 424 oldal

Példányszám, beszerezhetőség: Antikváriumokban olykor fölbukkan. Ára állapottól függően 1500-5000 Ft között mozog. Az utóbbi időben többnyire a teljes sorozatot (18 vagy 19 kötet) árulják 70 és 130 ezer Ft közötti áron.

A Brehm: Az állatok világa című könyvsorozat második magyar kiadása az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején jelent meg (sajnos pontos évszám nem szerepel a köteteken), több kiváló tudós (Csiki Ernő, Éhik Gyula, Gelei József, Soós Lajos, Leidenfrost Gyula, Schenk Jakab) szerkesztésében. Többségük a Magyar Nemzeti Múzeum akkori Állattárának (a mai Magyar Természettudományi Múzeumnak) a dolgozója volt. A 18 kötethez 19-ikként hozzátették De Kruif: Bacillus vadászok című művét, mutatván, hogy az egysejtű szint alatt is léteznek élőlények (bár azóta tudjuk, hogy nem állatok). Az elegáns, aranyozott gerincű kötetekből álló impozáns sorozat a megjelenés időszakában nyilván nemcsak a tudás forrását jelentette, hanem - az ebédlőhöz, a tálalóhoz vagy a zongorához hasonlóan - a kifinomult polgári ízlés megtestesítője is volt egyben.

A 18, illetve 19 kötetes Brehm sorozat közbülső helyet foglal el a magyar nyelvű kiadások sorában. Elődje, az 1900-as évek elején megjelent, Méhely Lajos által szerkesztett, tízkötetes, félbőrkötésű Brehm mind az ábrák számában, mind a papír minőségében vitathatatlanul az első helyen áll, és ez magas árában is tükröződik. Az 1950-es években megjelent négykötetes változat terjedelmében és külalakjában is jóval visszafogottabb.

A Brehm-könyvek óriási előnye, hogy nem szűkölködnek a terjedelemben. Az olyan állatokról mint a vaddisznó, a farkas, vagy a rovarok közül a szarvasbogár és a hőcincér vagy a lódarázs, oldalakon keresztül olvashatunk, nemcsak morfológiai leírásokat, hanem lélegzetelállító eseteket, történeteket, melyek vadászokkal, természetjáró emberekkel estek meg. A kiváló rajzok és színes festmények, képek nem csupán korrekt másai a valóságnak, hanem az alkotó képzeletét is elénk vetítik a hangulatfestő háttér vagy egy-egy kivételesen ellesett, mégis jellemző pillanat megformálásában.

A jelen kötetben a bogarakról szóló, 120 oldal terjedelmű részt Csiki Ernő, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattári Osztályának akkori igazgatója készítette el. Csiki Ernő korának bizonyosan az egyik legképzettebb és legsokoldalúbb tudósa volt, aki az akkori zoológia szinte minden megmozdulásában részt vett. (Az Állattárnak a Baross utcai épülétbe költöztetése is az ő nevéhez fűződik, és a költözés éppen 1929-ben, az Ízeltlábúakról szóló kötet megjelenése idején zajlott.) A kötet számos ábrája valamint az olvasmányos, de szakszerű ismertetések régen és ma is nagy népszerűséget kölcsönöztek a magyar Brehm-sorozatnak. Összesen 53 bogárcsalád (melyek a mai családfelosztásnak nem mindig felelnek meg) és jellegzetes fajai bontakoznak ki a magyar Brehm lapjain. Bár Csiki Ernő leginkább a magyarországi bogarat helyezte a figyelem középpontjába, azért jutott hely a trópusok emblematikus rovarképviselői számára is, mint többek között a góliát- és herkulesbogarak vagy az óriáscincér.

Szél Győző és Korsós Zoltán

Mahunka Sándor (ed.): The Bátorliget Nature Reserves - after forty years I.– In: Studia Naturalia. Scientific Studies from the Hungarian Natural History Museum.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 991, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 498 oldal

Példányszám, beszerezhetőség: A Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában még kapható.

A Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Területet legtalálóbban talán Soó Rezső sokat idézett sorai jellemzik. „A magyar Alföld ősi tájképét, a lápokkal tarkított erdős pusztát idézi elénk a Nyírség. A százados, terebélyes tölgyesek helyét mindinkább akácosok foglalják el, a buckákon a pusztai virágok sokaságát az ekeföldek váltják fel, az egykori lápok, rétek helyén gabona hullámzik. Mégis a Nyírség őrzi a hírmondóit a történelem előtti idők tájképének, a buckaközi mocsarak, fűz- és nyírlápok, ligetes erdők mélye a legtöbbet őrzött meg Alföldünk múltjából, állatot, növényt egyaránt.” Az első tudományos értékű híradást a homokbuckás táj páratlanul gazdag és változatos élővilágáról Tuzson János botanikus adta 1914-ben, melynek nyomán Bátorliget a továbbiakban kutatók sokaságát vonzotta és vonzza jelenleg is.

Bátorliget mellett a legértékesebb területekből négy különálló foltban néhány hektárt már 1938-ban "természeti emlékké" nyilvánítottak, amely az 1950-ben létrehozott, összefüggő, 53 hektáros Bátorligeti-ősláp Természetvédelmi Terület alapját képezte. A védett terület közvetlenül Bátorliget település mellett, attól északra található. A terület túlnyomórészt homokbuckák közti mélyedésekben fekszik, ahol a talajvíz közelsége, felszíni kibukkanása, illetve ennek párolgása hűvös mikroklímát eredményez. Mindezt fokozza az, hogy a környező, hajdanán összefüggően erdővel borított buckák körbeölelik, egyben fenntartják ezt a hűvösebb miliőt. Bátorliget térségében jelenleg három országos jelentőségű természetvédelmi terület és számos, szintén védettnek minősülő lápterület található. Emellett azonban még több védelemre érdemes terület van, amelyek védetté nyilvánítása a közeljövőben várható.

A Bátorligeti Természetvédelmi Terület második növény- és állattani felmérése 1988 és 1990 között zajlott. A Mahunka Sándor által szervezett munkában elsősorban a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai vettek részt, de a szakemberek között szép számmal akadnak más hazai intézmények kutatói, illetve külföldi kollégák is. A Bátorliget bogárfaunájáról szóló közel 120 oldalas faunisztikai és elemző rész Merkl Ottó munkája. A három évig tartó terepi munkákba számos hazai szekember vett részt, az egyes bogárcsoportok határozásába pedig - a hazaiakon kívül - neves külföldi szakemberek is bekapcsolódtak.

A bátorligeti faunáról szerzett ismereteink, az 1953-ban Székessy Vilmos és Kaszab Zoltán által írott korábbi tanulmányt is figyelembe véve, röviden a következőkben foglalhatók össze. Bátorliget környékéről (a Bátorligeti lápról, a Bátori-legelőről és a Fényi-erdőből) összesen 2057 bogárfaj került elő. Az 50 évvel korábban és az 1988 és 1990 között gyűjtött fajok száma (1578 - 1494) ugyan nagyságrendileg hasonló, de az átfedés mértéke még az 50 %-ot sem éri el. A nagyfokú különbség oka a 40 év eltéréssel végrehajtott gyűjtések eredményei között nem a faunát érintő változásokból, hanem sokkal inkább az alkalmazott mintavételek eltéréséből fakad. Ez az eltérés nemcsak a konkrét gyűjtőmódszerekre vonatkozik, de maguk a gyűjtők is - más személyek lévén -eltérő intenzitással és hatékonysággal működtek a két időszakban. Egy jellemző különbség a módszerek között, hogy korábban az éjszakai gyűjtéshez petróleummal üzemelő maximlámpát használtak, ami ugyan elég nagy fényt ad, de nem vethető össze a mai fénycsövekkel és a higanygőzlámpával, melyek fénye gazdag a rövidhullámú összetevőben.

Merkl Ottó elemzésének legfontosabb eredménye a Bátorligeti-láp bogárfaunájának megítélésében rejlik. A korábbi felfogás szerint a láp bogárfaunája részben harmadkori eredetű, illetve számos jégkori reliktum is található benne. Székessy és Kaszab 1953-ban a harmadkori eredetet két igen ritka faj, a barna hengeresfutó (Nomius pygmaeus) és a Guérin-karcsúdíszbogár (Agrilus guerini) bátorligeti előfordulására alapozták. Míg a barna hengeresfutónak azóta is csak csak egyetlen bátorligeti példánya ismert hazánkból, a hamvas fűzben fejlődő Guérin-karcsúdíszbogár azóta a Dráva mellékéről is előkerült. A két bogár általános elterjedése egyébként egyáltalán nem igazolja harmadkori reliktum jellegüket, így ez a vélekedés elvetendő. A jégkori elemek közül viszont három valóban reliktumnak tekinthető. Megállapítható továbbá, hogy a Bátorligeti-láp bogárfaunája jórészt erdőlakó fajokból áll, melyek közül több csak innen ismert az Alföld területéről. Ezzel a faunával a láp inkább a domb- és hegyvidéki erdőkkel mutat hasonlóságot, mint a síkvidék más régióival.

Szél Győző

The history of the Bátorligeti-láp (láp = mire), this minute nature conservation area in the Nyírség (NE Hungary), reflects the prehistoric natural landscape of a characteristic part of the Grat Plain; its flora and fauna attracted attention all over Europe, and it became closely correlated with the twentieth century development of Hungarian nature conservation, at the same time being inseparable from the history of Hungarian botany and zoology. The role of Bátorliget is especially outstanding in zoological researches, since the most important publication in this field, the „Bátorliget élővilága” (The flora and fauna of Bátorliget) and the faunal works of the last forty years all link up with this area.

The „Bátorliget Research” was actualized by the simple recognition in zoology - well preceding several other fields in science - that team work has many adventages. The Hungarian Natural History Musem presents a good example where a generation of Hungarian zoologists works together who belongs to the school of the late Professor Endre Dudich, or, if beeing younger, accepts the intention and aims of this school. The main principle of Dudich’ concept was to explore and thereby to know the fauna, in other words, to organise basic faunistic researches and along with them also taxonomic investigations.

The second zoological exploration of the Bátorliget Nature Reserves between 1988 and 1990 resulted 5450 taxa, 325 (179 in 1953) of them proved to be new to the Hungarian fauna and 57 (34 in 1953) new for science. Besides some animal groups studied now for the first time (Enchytreidae, parasitic worms, Trichoptera, mites, etc.), the faunal lists of 1953 and of 1991 show significant differences. Furthermore, owing to lack of specialists some groups like Protozoa and Gastrotricha, have not been studied at all, but their numbers are not really significant. It is a pity that in some cases certain special groups were reported only in 1953, but not today again (lack of some specialists). Nevertheless we may safely state that by these two very thorough botanical and zoological investigations Bátorliget - though small in size - became the best studied nature reserve of the world.

Te present two volumes summarizes the findings of the last three years of intensive field and scientific work. The structure of the articles follows certain basic principles, otherwise each was written according to the author’s concepts, since no strict rules were set up in the elaboration of the materials.

Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park I. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1986, Akadémiai Kiadó, Budapest, 491 oldal

Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park II. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1987, Akadémiai Kiadó, Budapest, 479 oldal

Példányszám, beszerezhetőség: Mára mindkét kötet elfogyott, antikváriumban nagy ritkán felbukkannak. Áruk 2000 és 5000 Ft között mozog.

Nemzeti parjaink sorában a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) a második, mely 1975-ben alakult meg. A Duna-Tisza közén elhelyezkedő, összesen kilenc részterületből álló KNP kiterjedése mintegy 51.000 hektár. Az igazgatósághoz tartozó további két tájvédelmi körzettel (TK) és 16 természetvédelmi területtel együtt a védett területek nagysága meghaladja a 76.000 hektárt. A kiemelkedő természeti értékek nemzetközi elismeréseképpen a KNP területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. A vizes élőhelyek fokozott védelmét szolgáló Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik: a Felső-Kiskunság tavainak vidéke, az izsáki Kolon-tó, a Mártélyi valamint a Pusztaszeri TK egy része. A KNP igen mozaikos terület, melyben többek között szikes puszták, homoki és löszpusztarétek, láp- és mocsárrétek, alföldi erdők találhatók. Gazdag élővilága elsősorban e változatos élőhelyekkel hozható összefüggésbe.

A Kiskunsági Nemzeti Park faunájának kutatása, a terepi munkák négy éven át, 1977 és 1981 között zajlottak. A példányok meghatározása, az adatok értékelése majd publikálása még további éveket vett igénybe. A feldolgozó munkába és a tudományos cikkek megírásába a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársain kívül számos külföldi kutató is bekapcsolódott. A munka eredményeképpen összesen 8843 fajt sikerült kimutatni a nemzeti parkból és a határaihoz közeli területekről, melyből 35 bizonyult újnak a tudomány számára. Magyarország faunája eközben 352 fajjal gazdagodott. A nemzeti parkból előkerült fajok Magyarország 1987-ben becsült állatvilágának (34.316 faj) több mint egynegyedét teszik ki.

Bogarakból 2603 faj került elő a Kiskunsági Nemzeti Park területéről, melyből négy tudományra új volt és 65 még nem volt ismert Magyarországról. A nemzeti parkban talált bogárfajok száma jó 40 százalékát teszi ki a ma hazánkból ismert bogarak számának (6350). A magas fajszám a változatos élőhelyeken uralkodó nagy fajdiverzitást éppúgy tükrözi, mint a gyűjtések hatékonyságát. A gyűjtések megszervezése és kivitelezése elsősorban Kaszab Zoltán, a múzeum néhai főigazgatójának érdeme, míg a külföldi szakemberekkel való együttműködés, a csomagok kiküldése és a publikációk útjának egyengetése Merkl Ottó nevéhez fűződik. A határozásban és a cikkek írásában hét hazai és kilenc külföldi személy vett részt. A két kötetben összesen 16 bogarászati témájú közlemény található, melyek terjedelme összesen 250 oldal. A legtöbb példányt Ádám László és Merkl Ottó határozták.

A Kiskunsági Nemzeti Park állatvilágának feldolgozottsága az ismertetett két kötet megírásával igen alaposnak mondható, a nemzetközi kritika is elismerő szavakkal illette e munkákat. A kötetek csaknem 25 évvel a megjelenésük után is alapműnek számítanak, hiszen a nemzeti parkról szóló fotóalbum, könyv és számtalan hosszabb-rövidebb tanulmány legfeljebb néhány jellegzetes – többnyire kiemelt természetvédelmi értékű – állatfajjal (mint pl. a rákosi vipera, a túzok, az ugartyúk, vagy a magyar futrinka) foglalkozik, és a fauna többi tagjáról többnyire megfeledkezik. A Mahunka Sándor által szerkesztett tanulmánykötetekben néhányan kifogásolták a lelőhelyadatok „lebutítását”, vagyis hogy sem a pontos dátum, sem a gyűjtő neve nem szerepel az adatok között.

Szél Győző

Summary

The forth and fifth volume in the series of the Natural History of the National Parks of Hungary list a part of the animal species inhabiting the territory of the Kiskunság National Park. The four years of field-work (1977–1981) amassed a large amount of materials. For the elaboration of these the Hungarian Natural History Museum organized an international team of scientists. The taxonomic, faunistical, zoogeographical and ecological results, similarly to the two volumes of Hortobágy, are now published in two volumes. The first volume includes contributions of the following groups of animals: worms, crustaceans, insects, mites, amphibians, reptiles and birds. The second one contains locality dates of nematodes, mollusks, tardigrades, branchiopods, millipedes, centipedes, insectes, mites, fishes, amphibians, reptiles, birds and mammals.

The results obtained so far already justify our presumptions that the highly varied biotops of the national park give recess to a versatile animal life, including many specialities. The present two volumes will be a useful handbook for the zoologists or other specialists engaged in the study of animals.

A bátorligeti ősláp az első védetté nyilvánított hazai területek egyike, melynek növény- és állattani feltárását főként a Természettudományi Múzeum jeles szakemberekből álló gárdája (pl. Boros Ádám, Mihályi Ferenc, Gozmány László stb.) végezte 1948 és 1950 között. A bogarakról szóló 95 oldalt kitevő rész Székessy Vilmos és Kaszab Zoltán munkája. Ez utóbbiban részletes elemzést olvashatunk a láp faunájáról, melynek alapját a zömében a két szerző által gyűjtött több mint 1500 faj példányai képezték.

Szél Győző

A Móczár László által szerkesztett tanulmánykötet a gerinctelen és gerinces állatok gyűjtésének és kikészítésének (preparálásának) mindmáig legteljesebb, magyar nyelven írt összefoglalása. Elődei között szerepel a Dudich Endre nevével fémjelzett, „A rovargyűjtés technikája” című munka, mely azonban mind tartalmában, mind ábraanyagában jelentősen kibővült. Az olvasó, illetve a felhasználó dolgát jelentősen megkönnyíti a könyv végén található tárgymutató. A bogarakról szóló részt ezúttal is Kaszab Zoltán írta, terjedelme – a korábbi változatban közölt 22 oldallal szemben – ezúttal 48 oldal. Ebből a tanulmányból a bogárgyűjtés szinte minden csínját-bínját elsajátíthatják az érdeklődők, miközben a bogarak megismerésében is jelentős előrehaladásra tesznek szert.

Szél Győző