Bogaras könyvek

Blogunkkal a bogarakról szóló kiadványokra szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a bogárgyűjtőket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott bogaras könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Pár szó

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteménye működteti.01_mtm_logo_color_allo_smaill.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

mtmbloglogo.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (1) Ádám László (1) bakony (2) Bálint Zsolt (1) barazília (1) Bíró Lajos (1) bogárfauna (1) carabidae (1) carabus (2) cerambycidae (1) cincerek (1) cincérfélék (1) csíboralkatúak (1) Csiby Mihály (1) Csiki Ernő (2) Daday Jenő (1) die käfer mitteleuropas (1) Endrődi Sebő (1) fauna hungariae (3) Fauna Regni Hungariae (1) Faunistica (1) folia heyrovskyana (1) Fragmenta (1) Frivaldszky Imre (1) Gozmány László (1) Gubányi András (1) gyászbogár (1) Hangay György (1) határozó (1) holyvafélék (1) Horváth Géza (1) Hungarica (1) hydraenidae (1) hydrophiloidea családsorozat (1) käferfauna (1) kárpát medence bogárfaunája (2) Kaszab Zoltán (2) Keve Gyula (1) könyv (1) közép európa rovarainak színes atlasza (1) kutatás (2) Kuthy Dezső (1) lamellicornia (1) lemezescsápú bogarak (1) levélbogarak (1) levélbogarak–chrysomelidae (1) magyarorszag allatvilaga (1) magyarország állatvilága (1) magyar rovartani társaság (1) Magyar Természettudományi Múzeum (5) Medvegy MIhály (1) Méhely Lajos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Ferenc (1) Mocsáry Sándor (1) monográfiák (1) palpicornia (1) Pál János (1) Papp László (1) Paszlavszky József (1) Pável János (1) r.könyvismertetések száma (1) Retezár Imre (1) rovargyűjtés (1) rovarok között (1) Rovartani Lapok (1) sár józsef (1) Sas-hegy (1) staphylinoidea családsorozat (2) Szél Győző (1) tenebrionidae (1) természetvédelem (1) Trianon (1) Új-Guinea (1) Vásárhelyi Tamás (1) Vig Károly (2) vízibogarak (1) Yves Bousquet (1) Címkefelhő

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Folia Heyrovskyana, Serie B, Icones Insectorum Europae Centralis Pavel Prudek: Mycetophagidae 2005 (1)

2010.10.08. 09:53 :: szélgyőző

Folia Heyrovskyana, Serie B, Icones Insectorum Europae Centralis
Pavel Prudek: Mycetophagidae 2005 (1)
Vit Kabourek, Zlín, 4 pp.

Megjegyzés: a gombabogarakról szóló füzet Vít Kabourektől megrendelhető, és a prágai valamint a pozsonyi rovarbörzéken megvásárolható. Ára 1800 Ft.

Nagyszabású vállalkozásba kezdett Vít Kabourek, cseh kiadó és könyvkereskedő 2005-ben, amikor saját kiadásában megjelentette a Közép-Európa bogarait ismertető első füzetet. A füzetek a Folia Heyrovskyana c. rovartani folyóirat külön sorozatában (Serie B) „Icones Insectorum Europae Centralis” (= Közép-Európa rovarainak színes atlasza) címen jelennek meg egy-egy bogárcsalád bemutatásával színes fényképek segítségével. A szerzők a cseh rovartani iskola legkiválóbbjai. A bemutatott bogárcsalád minden faja megjelenik képen – olykor a hím és nőstény külön is. A Frantisek Slamka által készített kiváló minőségű fotókon preparált példányok láthatók. (Kabourek, a rovarász körökben jólismert antikvár kereskedő, igen nagy gondot fordít a szép és tökéletes állapotú példányok beszerzésre.) A számozott illusztrációk mellett tábla mutatja a genusz- és a fajneveket, a példány nagyságát milliméterben, majd az országot, ahonnan a szóban forgó fajt kimutatták. Összesen hét ország adatait vették be, ezek: Ausztria (AU), a Cseh Köztársaság (CZ), Németország (GE), Magyarország (HU), Lengyelország (PL), Szlovákia (SK) valamint Svájc (SZ). A kötetek bevezetőjében a szerző ismerteti legfontosabb forrásmunkákat, miközben többnyire áttekintést is ad a bogárcsalád kutatásának korszakairól, esetleg vázolja a család problematikus taxonjait vagy valamilyen a családot érintő nemrégiben tisztázott nehézséget. Végezetül a szakirodalom felsorolása zárja a művet. A jelen füzetben a Tenebrionoidea családsorozat első családja, a gombabogárfélék (Mycetophagidae) kerültek bemutatásra. A család hazai fajainak száma 16, a jelen füzet összesen 17 fajt ismertet. Segítségével a csoport hazai képviselői jól azonosíthatók.

Szél Győző
 

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző

Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park I. – In: Natural History of the National Parks of Hungary. Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park II. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

2010.10.08. 09:43 :: szélgyőző

Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park I. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1981, Akadémiai Kiadó, Budapest, 415 oldal; ISBN 963 05 2519 4

Mahunka Sándor (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park II. – In: Natural History of the National Parks of Hungary.

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1983, Akadémiai Kiadó, Budapest, 489 oldal; ISBN 963 05 3198 4

Példányszám, beszerezhetőség: Mára mindkét kötet elfogyott, antikváriumban nagy ritkán felbukkannak. Áruk 2000 és 5000 Ft között mozog.

A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) az ország első és máig legnagyobb nemzeti parkja, törzsterülete 52.000 hektár, alapításának ideje 1973. A nemzeti park igazgatóságának illetékességi területén, mely hat megye területére terjed ki, 140.152 hektár országosan védett terület található. 1980-ban a korábbi törzsterület egésze Bioszféra Rezervátummá minősült. A park egynegyede a Ramsari Egyezmény alá tartozó terület lett. Az érintett térségek az alábbi puszta nevekkel kerültek az egyezmény közleményébe: Zám, Pentezug, Angyalháza, Hortobágyi Halastó, Tiszfüredi Madárrezervátum Természetvédelmi Terület (TT) és az Egyek-pusztakócsi mocsarak TT-ből Hagymás, Jusztusz, Fekete-rét. A Tisza árterén kialakult Hortobágy területét az erős szikesedés jellemzi. A szikes puszták mezőgazdaságilag kedvezőtlen adottságai jórészt megvédték a térséget az intenzív emberi használattól, és így élőlényfajok ezreinek nyújthat esélyt a túlélésre ma is.

A Hortobágyi Nemzeti Park faunájának kutatása, a terepi munkák három éven át, 1974 és 1976 között zajlottak. A példányok meghatározása, az adatok értékelése majd publikálása még további éveket vett igénybe. A feldolgozó munkába és a tudományos cikkek megírásába a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársain kívül számos külföldi kutató is bekapcsolódott. A munka eredményeképpen összesen 7384 fajt sikerült kimutatni a nemzeti parkból és a határaihoz közeli területekről, melyből 87 bizonyult újnak a tudomány számára. Magyarország faunája eközben 345 fajjal gazdagodott. A nemzeti parkból előkerült fajok Magyarország 1983-ben becsült állatvilágának (33.956 faj) több mint 20 százalékát teszik ki. A két kötetben összesen 82 szerző 97 tanulmánya található.

Bogarakból 1906 faj került elő a Hortobágyi Nemzeti Park területéről, melyből 20 korábban nem volt ismert Magyarországról. A nemzeti parkban talált bogárfajok száma 30 százalékát teszi ki a ma hazánkból ismert bogarak számának (6350). A gyűjtések megszervezése és kivitelezése, a külföldi szakemberekkel való együttműködés, a csomagok kiküldése és a publikációk útjának egyengetése Kaszab Zoltán, a múzeum néhai főigazgatójának érdeme. A gyűjtést és a határozást valamint a tanulmányok készítését a hazai szakemberek közül Ádám László, Bérci István, Endrődi Sebő, Kaszab Zoltán, Merkl Ottó és Tóth László hivatásos, illetve Podlussány Attila, Rozner István valamint Somorjai Gyula amatőr entomológusok készítették. A neves külföldi szakembergárda tagjai: Angelini, F., Audisio, P. (olasz), Besuchet, Cl. (svájci), Daffner, H. (német), Ferro, G. (olasz), Franz, H. (osztrák), Gruev, B. (bolgár), Hieke, F., Klausnitzer, B. (német), Mazur, Sl. (lengyel), Olmi, M. (olasz), Reska, M. (cseh), Rücker, H. W. (német), Tomov, V. (bolgár). A két kötetben összesen 26 bogarászati témájú közlemény található, melyek terjedelme összesen 171 oldal.

Szél Győző

Summary

The national parks of Hungary are important nature reserves which are also of international interest. They sustain an almost entirely original flora and fauna comprising a significant part of the gene bank of Hungary. The exploration and subsequent protection of these values are the task primarily of the staff of the Hungarian Natural History Museum. The Hungarian research workers, in cooperation with an international team of collaborators, have completed a thorough floristical and faunistical exploration of the territory of Hortobágy, the first national park in Hungary. The research work has from the beginning been supported both morally and financially by the various organs of the Hungarian Academy of Sciences as also by the central and local bodies of the National Nature Conservation Office, without the help of which the present work could not have been published.

The results of this huge works are planned to be published in three volumes. The first two are designed to treat the fauna, while the third volume the flora of the Hortobágy National Park. The Fauna of the Hortobágy National Park has been edited by S. Mahunka. The first two volumes lists the animals known to inhabiting the territory of Hortobágy. Extensive quantitative and qualitative examinations have been carried out into the distribution of the species and the prevailing community conditions. These examinations may constitute the basis for further aut- and synecological, population dynamic, and production biological research.The zoological investigations have brought to light more than fifty species new to science, and almost as many species new for the Hungarian fauna. These data are of paramount importance for the study of the faunal genesis of the Carpathian Basin.
 

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző

Kuthy Dezső: Ordo. Coleoptera. – In: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae). III. Arthropoda. (Insecta. Coleoptera.).

2010.10.08. 09:27 :: szélgyőző

Kuthy Dezső: Ordo. Coleoptera. – In: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae). III. Arthropoda. (Insecta. Coleoptera.).

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1897, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 213 oldal.

Példányszám, beszerezhetőség: A kiadvány mára elfogyott, antikváriumokban nagyon ritkán előkerül. Ára állapottól függően 1000 és 5000 Ft között mozog


Horváth Géza(1847-1937), a poloskák világhírű kutatójának javaslatára 1893-ban kezdődött meg a monumentális könyvsorozat, „A Magyar Birodalom állatvilága (Fauna Regni Hungariae)” megírása. A 961 oldalon, összesen 20.573 faj leírását közlő munka minden olyan állatfajt felsorol és röviden jellemez, amelyet az akkori magyar állam területén megfigyeltek. A latin és magyar nyelvű, nagy lélegzetű, számos szerző által írt mű megjelentetését eredetileg a millenniumi ünnepségre (1896) tervezték, azonban a rendelkezésre álló néhány év nem bizonyult elegendőnek a befejezéshez. Kiderült ugyanis, hogy számos állatcsoport olyan kevéssé ismert, hogy magyarországi fajlistájuk összeállításához még hosszú évek kutatása szükséges. Ilyen módon összesen 25 év kellett a faunasorozat befejezéséhez. Az 1918-ra elkészült mű azonban hosszú évtizedekre meghatározta a magyar állattani kutatások irányát, és mind a mai napig alapját képezi a Magyarország állatvilágával foglalkozó kutatásoknak.

A Magyar Birodalom Állatvilága című munkában az áttekinthetőség kedvéért nyolc körzetre osztották a századforduló Magyarországát: I. Regio Centralis, II. R. Pannonica, III. R. Septentrionali-occidentalis, IV. R. Septentrionali-orientalis, V. R. Transylvanica, VI. R. Banatica, VII. R. Croatica, VIII. R. Adriatica. Az egyes bogárfajok lelőhelyeinek fölsorolása mindig a római számok sorrendjében történik. Minden állatcsoportot (osztályt vagy rendet) rövid állatföldrajzi vázlat előz meg magyar és latin nyelven, a magyar faunára vonatkozó irodalmi áttekintéssel együtt. Egyúttal többnyire az állatcsoport magyarországi kutatásának történetét is ismertetik. Ezt a részt az állatcsoport minden egyes fajának tömör, latin nyelvű jellemzése követi az akkor ismert lelőhelyek fölsorolásával.

Kuthy Dezső (1844–1917) eredetileg jogásznak tanult, de orvosa tanácsára súlyos tüdőbaja miatt felhagyott a jogi pályával, és a szabad természetben űzhető foglalatosság után nézett. Bogarak gyűjtésébe fogott, ami előbb szórakoztató időtöltése, később szakmája lett. A Magyar Nemzeti Múzeum Bogárgyűjteményében Frivaldszky János mellett segédőr (1894–1897), majd nyugdíjba vonulásáig az egyenesszárnyúak (Orthoptera) gyűjteményét gondozta (1897–1914). Utolsó éveiben a szakmától visszavonultan élt.

Kuthy Dezső elsősorban Budapesten és tágabb környékén, például Pécelen és Isaszegen gyűjtött bogarakat, de sok anyaga származik az Alföldről, főként Békés és Csongrád vármegyéből, valamint az Arad vármegyei hegyvidékről és a Szerémségből is. Nem a tömeganyag megszerzésére törekedett, hanem speciális gyűjtőmódszereivel ritkaságokra vadászott. Több, a tudományra nézve új faj felfedezése mellett igen sok fajt ő gyűjtött először a Kárpát-medencében. 1894-ben magángyűjteményének zöme vásárlás révén Kolozsvárra, az Erdélyi Nemzeti Múzeum tulajdonába került, amíg a budapesti Állattárnak mintegy 4000 bogárpéldány jutott. Legjelentősebb munkája a Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae) sorozatban a Kárpát-medence bogárfaunájának faunisztikai alapvetése. A 214 oldalas munka összesen 72 bogárcsaládot, 1222 génuszt és 6043 fajt ölel fel, ez a fajszám mintegy 60 százaléka a ma ismert Kárpát-medencei fajoknak. Művének gerincét a fajok rendszertani sorrendben való felsorolása adja.

Szél Győző és Korsós Zoltán

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző

Nagy Ferenc, Szél Győző és Vig Károly: Vas megye futóbogár-faunája (Coleoptera: Carabidae).

2010.10.08. 09:03 :: szélgyőző

Nagy Ferenc, Szél Győző és Vig Károly: Vas megye futóbogár-faunája (Coleoptera: Carabidae).

Nagy Ferenc, Szél Győző és Vig Károly: Vas megye futóbogár-faunája (Coleoptera: Carabidae). – Praenorica. Folia historico-naturalia 7

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 2005, Szombathely, 235 oldal + 3 színes tábla

Példányszám, beszerezhetőség: A kiadvány korlátozott példányszámban jelent meg, mára elfogyott, antikváriumokban olykor felbukkan. Ára 1000-2000 Ft között mozog.

A jelen kiadvány Vas megye futóbogarainak (Carabidae) teljességre törekvő listáját közli részben a korábbi irodalmi források alapján, részben a szombathelyi Savaria Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum és Nagy Ferenc (Szombathely) amatőr entomológus gyűjteményének korábban még publikálatlan adatainak ismertetésével. Összesen 337 olyan futóbogárfaj szerepel a kötetben, melyeknek a Vas megyei előfordulása hitelesnek tekinthető. Ez a szám a hazai faunának több mint 63 százalékát teszi ki.

A fajok felsorolása az alcsaládok, illetve a genuszok rendszertani sorrendjét követi, a genuszon belül a fajok pedig alfabetikusan következnek. A lelőhelyek felsorolásánál külön szerepelnek az irodalmi adatok, és külön a meghatározott bogárpéldányokon található cédulák adatai. A lelőhelyen kívül az időpontot, a közvetlen gyűjtőhelyet, a gyűjtés módját és a gyűjtő nevét is feltüntették, ha az meg volt adva. Végül a fajok addig ismert hazai elterjedési típusáról, illetve legjellegzetesebb élőhelyeiről következik néhány sor. A ritkaságok esetében elterjedési térképet is mellékeltek, mely a szóban forgó faj ismert hazai lelőhelyeit mutatja be. A kötetet bőséges irodalomjegyzék zárja. A használhatóságot növeli a szószedet, ahol mind a fajnév, mind a genusznév alapján lehet keresni. Azonos fajnév és eltérő genusznév esetén, mint például az Amara rufipes, Dyschirius rufipes, Harpalus rufipes, Notiphilus rufipes stb. esetében a regiszterben a fajnév (rufipes) után a genusznév is föl van tüntetve zárójelben. A kötetet három színes tábla zárja, melyen 12 faj színes grafikája található – Pál János A4-es méretű akvareljeinek kicsinyített másai.

Szél Győző

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző

Scholtz, C. H., Davis, A. L. V. & Kryger, U.: Evolutionary Biology and Conservation of Dung Beetles.

2010.10.06. 15:53 :: szélgyőző

Scholtz, C. H., Davis, A. L. V. & Kryger, U.: Evolutionary Biology and Conservation of Dung Beetles. (A ganéjtúróformák (Scarabaeinae) evolúció- és konzervációbiológiája)

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 2009, Pensoft, Sofia–Moscow, 567 pp.

Példányszám, beszerezhetőség: A Pensoft Kiadónál és nagyobb rovarbörzéken beszerezhető, ára 63 euro
A ganéjtúróformák (Scarabaeinae) már Jean Henri Fabre, neves francia természettudós jó száz évvel ezelőtt végzett megfigyelései óta a rovarkutatók figyelmének középpontjában állnak. A témában megjelent két első, és egyben legjelentősebb összefoglaló munkát a mexikói származású Gonzalo Halffter és munkatársai készítették el 1966-ban majd 1982-ben. A Hanski és Cambefort (1991) szerkesztésében megjelent, sokszerzős alkotás a trágyában élő bogarak életmódjáról szól. A jelen munka megírását részben az indokolja, hogy a fentemlített alapművek fölött már kissé eljárt az idő, és nem is kaphatók, másrészt az utóbbi 18 évben szemléletében is új, törzsfejlődéstani, állatföldrajzi és élettani valamint konzervációbiológiai alapon álló kutatásokat ismertető közlemények sora látott napvilágot. A szerzők kötetükben szintetizálják és számos új eredménnyel gazdagítják a ganéjtúróformákra vonatkozó ismeretanyagot. A könyv fejezetei öt fő téma köré csoportosulnak. 1. A ganéjtúróformák evolúciós és ökológiai sikeressége; 2. A ganéjtúróformák élettani és viselkedési sajátosságainak bemutatása; 3. A Scarabaeinae alcsalád törzsfejlődése; 4. A Scarabaeinae alcsalád fajainak állatföldrajza és elterjedése; 5. A ganéjtúróformák konzervációbiológiája.

A jelen kötet a ganéjtúróformák (Scarabaeinae) kézikönyvének is tekinthető, melyben a csoport fajainak anatómiai jellegzeteségei éppúgy megtalálhatók, mint az elterjedésükre, életmódjukra és táplálkozásukra, a trágya hasznosításának módjára vagy éppen a modern rendszertan szerinti besorolásukra vonatkozó ismeretek. A szerzők a címben szerepelő „dung beetles” elnevezést szűkebb értelemben használják, nem értik bele sem a trágyabogarakat (Aphodiinae), sem pedig az álganéjtúrókat (Geotrupidae). A kötet valójában az Eurázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában valamint Ausztráliában élő alagútásók (tunnellers) és görgetők vagy galacsinhajtók (rollers) különféle csoportjait és képviselőit mutatja be. A könyv szépségét és használhatóságát nagyban növeli a számos fekete-fehér és színes ábra. Az ábrák egy része a Scarabaeinae alcsalád 12 tribusának (Dichotomiini, Onitini, Phanaeini, Coprini, Oniticellini, Onthophagini (alagútásók), illetve Canthonini, Scarabaeini, Gymnopleurini, Eucraniini, Eurysternini, Sisyphini (galacsinhajtók)) jellemző képviselőit mutatja be igen látványos és apró részletekig kidolgozott színes grafikák formájában.

A könyvet a szerzők egyaránt ajánlják az általános rovartan szakembereinek, mint a specialistáknak. Számot tarthat a kötet ezenkívül a rovarrendszertan és az alkalmazott rovartan kutatóinak érdeklődésre, de haszonnal forgathatják az egyetemisták és a kontervációbiológusok is.
Szél Győző

For a relatively small group of insects, dung beetles have attracted an inordinate amount of scientific interest over the years. This started with the work of the famous French naturalist Jean-Henri Fabre about 100 years ago, but it was the work of Gonzalo Halffter of Mexico, and his collegues, who first placed dung beetles on the scientific map by the publication of two important synthetic works. The first was published in 1966 (natural history) and this was followed by another in 1982 (nesting and breeding behaviour). A multi-authored book on dung beetle ecology, edited by Ilkka Hanski and Ives Cambefort, was published in 1991. These volumes are long out of print and mostly unavailable. In the 18 years since the last book was published there has been a steady stream of research published on dung beetle phylogeny, biogeography, physiological ecology and conservation, fields that were not, or barely treated in the previous books. The current work synthesises and updates most of the major elements covered in those studies, but introduces several novel sections in a phylogenetic aproach to the natural history of dung beetles. The aspects covered, in five sections, are the following: (A) Evolution and ecological success of dung beetles; (B) Physiological end behavioural ecology of dung beetles; (C) Phylogeny of the Scarabaeinae; (D) Historical biogeography of the Scarabaeinae and its physical and biotic drivers; (E) Conservation of dung beetles.

The content of the book is balanced in such a way that the information contained in it should be of interest to general entomologists, research specialists on dung beetle natural history, insect systematists, students of entomology, agricultural scientists and insect conservationists.

The authors of the book were based in the Scarab Research Group in the Department of Zoology and Entomology at the University of Pretoria, South Africa during the planning and first stages of writing of the book. Ute Kryger has since returned the her native Germany after spending six years as a post-doctoral research fellow in the research group. Adrian Davis and Clarke Scholtz are still there; AD as a senior research fellow and CS as Professor of Entomology.
 

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző

süti beállítások módosítása