Koy Tóbiás: Alphabetischer Verzeichniss meiner Insecten-Sammlung. Gewidmet seiner entomologischen Freunden. (Rovargyűjteményem alfabetikus jegyzéke. Entomológus barátaimnak.)

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1800, Buda, 64 oldal

Példányszám, beszerezhetőség: Koy Tóbiás jegyzékének példányszáma nem ismert, de a példányok többsége még az 1800-as évek elején külföldi gyűjtőkhöz kerülhetett. A kis méretű kiadvány antikváriumi előfordulásáról nem tudunk. Ismereteink szerint sohasem szerepelt árverésen.

A bécsi származású Koy Tóbiás (1757–1829), a császári pénzhivatal megbízható embere, nemzeti természettudományos gyűjteményünk egyik első megalapozója volt. Később, 1787-ben Budára költözött, ahol a magyar udvari kamaránál pénztárnokként helyezkedett el. Amíg hivatalnokként munkáját a legteljesebb odaadással és precízitással végezte, szabad idejében szenvedélyesen járta a budai hegyeket, ahol főként bogarakat és lepkéket gyűjtött. Gyűjteménye idővel olyan terjedelmessé vált, hogy szükségesnek látta a fajnevek jegyzékben való közzé tételét. A jegyzéket azután elküldte entomológus barátainak, hogy csere útján olyan fajokhoz jusson, melyek Pest-Buda környékén nem gyűjthetők. A saját költségén Budán megjelentetett, 8x12 cm nagyságú könyvecske összesen 2765 rovarfajt sorol föl, melyek zöme (1613) bogár. A fajok többségére Koy saját, budai gyűjtéseinek során tett szert. Több rovarfaj is van, melynek tudományos leírásához Koy példánya(i) szolgált(ak) alapul, így típuslelőhelyük (locus typicus) éppen a Budai-hegység. A külföldi csere útján szerzett, nem magyarországi fajok duplum-példányainak nevét a katalógusban dőlt betűvel szedték.

A jegyzék 11. oldalán szereplő magyar futrinka (Carabus hungaricus) fajnév normál betűtípusa jelzi, hogy Koy szűkebb tartózkodási helyéről származó, saját gyűjtésű példányairól van szó. Mivel Koy leginkább a budai hegyeket kereste föl gyűjtés céljából, és Pest-Buda akkori határait nem lépte át, a jegyzékben szereplő példányok lelőhelye is feltehetőleg a Budai-hegység. A magyar futrinkát Fabricius, dán entomológus, Linné kortársa írta le 1792-ben. A lelőhelyként megadott szűkszavú „Hungaria” kifejezés nem teszi teljes mértékben egyértelművé a származási helyet, de feltehető, hogy a példányok Magyarországról és nem Ausztriából, vagy Erdélyből származtak, hiszen akkor Fabricius inkább a „viennensis” vagy „transsylvanicus” nevet adta volna. Igen valószínű ezen kívül, hogy a „Hungaria” lelőhely a Budai-hegységre vonatkozik, mely a 18. század végén felkapott gyűjtőhelynek számított. E helyen külföldiek is szívesen megfordultak, mint például a drezdai születésű, szász természettudós, Hofmannsegg gróf 1793 és 1794 között. Mindezek alapján egyáltalán nem kizárt, hogy a magyar futrinka a németországi Kielben őrzött típuspéldányai Koy Tóbiás gyűjtéséből származnak.

Koy Tóbiás lepkegyűjteményének nagy része a mai napig fennmaradt, átvészelve az 1838-as nagy pesti árvizet és az 1956-os tűzvészt. A lepkéket Koy egyenként, zárt üvegdobozkákban tárolta. E tárolási mód annyiból volt kedvező, hogy a példányok sokkal kevésbé károsodtak a gyakori nézegetések közben, mint a nagyobb dobozból kivett, tűre tűzött, sérülékeny rovarok. A bécsi-budai rovarász gyűjteményének egyik legnevezetesebb darabja minden bizonnyal a jegyzék 41. oldalán található nagyfoltú bagolylepke (Oxytrypia orbiculosa) egy szegedi példánya, melynek alapján Esper, bajor lepkész a fajt a tudomány számára leírta. A lepkepéldány később a Természettudományi Múzeumba került, de ma már nincs meg. A különleges lepkét az 1860-as években kalandos körülmények között még nagy számban gyűjtötték a Kamara-erdőben és a Sas-hegyen, nem kis mértékben kereskedelmi megfontolásból. A magyarországi Vörös Könyvben is szereplő, Spanyolországtól Japánig elterjedt faj az utóbbi 70 évben nem került elő hazánkból, vagy legalábbis bizonyító példányáról nincs tudomásunk.

Szél Győző

Folia Heyrovskyana, Serie B, Icones Insectorum Europae Centralis, 2007 (8)
Valdimír Novák: Tenebrionidae
Vit Kabourek, Zlín, 24 pp.

Megjegyzés: a gyászbogarakról szóló füzet Vít Kabourektől megrendelhető, és a prágai valamint a pozsonyi rovarbörzéken megvásárolható. Ára 3000 Ft.

A jelen kötet a két éve megjelent kiadvány újabb adatokkal kiegészített változata. Mint a szerző bevezetőjéből kiderül, az Alleculinae alcsaládról alkotott kép az eltelt időszak alatt számos ponton módosult a Löbl-Smetana palearktikus bogárkatalógus gyászbogaras kötetének elkészítése nyomán, melynek alkonybogarakról szóló fejezete részben szintén V. Novák munkája. A katalógus elkészítését követően a közép-európai alkonybogarak (Alleculinae) listája három fajjal bővült, melyek a következők: Helops coeruleus Linnaeus, 1758, Odocnemis badius Redtenbacher, 1849, Isomira thoracica Fabricius, 1792. Az Odocnemis Allard, 1846 egyben új genusz is. A kötet ezen kívül kiegészült még hat, Közép-Európában várható fajjal, melyekről fotó is keszült: Probaticus tarsatus Küster, 1850, Hymenalia graeca Seidlitz, 1896, Megischia curvipes (Brullé, 1832), M. galbanata Kiesenwetter, 1861, Megischina armillata (Brullé, 1832) és Upis ceramboides (Linnaeus, 1758).
Szél Győző

A jelen kötet 70 színes táblán 105 bogárcsalád több mint 1000 képviselőjét mutatja be, melyek zöme hazánkban is megtalálható. A képek igen jó minősége garantálja, hogy számos bogár pusztán az ábrák nézegetésével, a könyvet lapozgatva is könnyűszerrel fölismerhető, azonosításukhoz nincs szükség határozókulcsra. Ebből a szempontból leginkább a közel száz éve megjelent, híres Reitter-féle ötkötetes sorozattal (Fauna Germanica) vethető össze, mely hosszú ideig a bogarászok bibliájának számított. A könyv szerzője a prágai Károly Egyetem Állatrendszertani Tanszékének néhai professzora, Karel Hurka (1931–2004), Közép-Európa legismertebb entomológusai közé tartozik. Elsősorban az európai futóbogarak szakembereként vált ismertté. Kedvenc kutatási területe a nagy testű futrinkák (Carabus-fajok) és lárváik ökológiájára irányult.

A Cseh és a Szlovák Köztársaság bogarai című könyv jelentős részét a szöveges rész teszi. Az érintett családokról és alcsaládokról bőséges ismertetés olvasható: az egyes csoportok a Földön ismert fajszáma minden esetben föl van tüntetve, ami igen hasznos információ. A rövid alaktani jellemzés után a szerző a család képviselőinek életmódját, élőhelyét mutatja be. A kiválasztott fajokról csak a legfontosabb morfológiai tudnivalók vannak megadva, mint a testméret, a testalak, a színezet, esetleg a csáp alakulása, a lábfejízek száma stb. Az élőhelyre (a tápnövényre, ha van) valamint a csehországi, illetve a szlovákiai előfordulásra és a faj ritkaságára mindenképp történik utalás – ezek az információk igen nagy mértékben alkalmazhatók a hazai viszonyokra.

Hurka professzor könyve úgyszólván az összes rovarásznak ajánlható, aki bogarakkal foglalkozik. A kezdőknek talán leginkább a fajismeret bővítése szempontjából hasznos, míg a szakembereknek a főképp a családjellemzések szakszerűsége és pontossága miatt nélkülözhetetlen. A kiadott kétnyelvű kötetek kétféle változatban, cseh-angol, illetve cseh-német  nyelven jelentek meg.

Szél Győző

A nyolckötetes növényvédelmi kézikönyv elsőrendű célja a kártevők elleni védekezés elméleti biológiai megalapozása. A 15 szerző által összeállított két kötetben valamennyi bogárkártevő szerepel, melyeket a hazánkban termesztett növényekről eddig kimutattak. Az új irodalmi ismereteken kívül a ma már alig hozzáférhető, régebben megjelent magyar szakirodalmat is földolgozza, így szakmai értelemben tudománytörténeti jelentőségű. A kézikönyv a bogárcsaládok rendszertani sorrendjében tárgyalja a fajokat. Míg egyes családoknak (mint pl. a futóbogarak, a dögbogarak, a katicák) csak kevés fajáról történik említés, más csoportok, mint a cserebogarak, levélbogarak, ormányosbogarak esetében nagy számban akadnak a növényvédelem szempontjából megkülönböztetett figyelemben részesített fajok. Jellemző, hogy négy csoport: a zsizsikek, az eszelények, a cickányormányosok és az ormányosbogarak a teljes 3/B kötetet megtöltik, míg a többi bogárcsalád (szám szerint 23) fajai a 3/A kötetben találhatók.

A Jermy&Balázs szerkesztette kötetekben egy bogárfaj tárgyalására többnyire 1–1,5 oldal terjedelem jut, melyben az imágó, a lárva és a báb alaktani jellemzése után a bogár elterjedése, életmódja (tápnövénye, kárképe, fejlődési ciklusa, természetes ellenségei, gradológiája) végezetül a védekezés alapelvei kerülnek tárgyalásra. Az ismert és fontos kártevőkről mint a májusi cserebogár, illetve a burgonybogár 15, sőt majdnem 20 oldalon keresztül olvashatjuk az irodalmi források megjelölésével bőségesen teletűzdelt ismertetéseket. A szerzők többnyire fényképfelvételt is mellékeltek a természetes környezetében tartózkodó bogárról, mely az adott faj felismerését segíti. A növényvédelmi szakirodalom nagyságát jól mutatja, hogy a 3/B kötet végén 75 oldalon majdnem 3000 forrásmunka citációja található. A fajok visszakeresését megkönnyíti a 3/B kötet végén található latin-magyar névmutató.

Jelen kötetet az agrártudományok és a biológia művelőinek, növényvédelmi és környezetvédelmi szakembereknek, egyetemi oktatóknak és hallgatóknak egyaránt ajánljuk.

Szél Győző