Csiki Ernő (1946): Die Käferfauna des Karpaten-Beckens. I. Allgemeiner Teil und Caraboidea. – In: Tasnádi-Kubacska, A. (ed.): Naturwissenschaftliche Monographien, IV. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 792 pp.

Megjegyzés: A kötet antikváriumban való felbukkanására kicsi az esély, de nem kizárt. Ára 5000 és 10.000 Ft körül mozog. Külföldi börzéken a könyv állapotától függően 50 és 100 Euró közötti árral kalkulálhatunk.

A Tasnási Kubacska András nevével fémjelzett Természettudományos Monográfiák sorozat 4. részeként megjelent kötet Csiki Ernő talán legjelentősebb, máig sokat használt munkája. A szakmában elfoglalt helyét jelzi, hogy megjelenése után két évvel a Magyar Tudományos Akadémia Kitaibel-díjjal tüntette ki. A német nyelvű vaskos kötet hat bogárcsalád Kárpát-medencei fajait és alfajait tárgyalja részletesen. A futóbogárfélék (Carabidae) 781 fajának ismertetése teszi ki a kötet jelentős hányadát, a 73. és az 546. oldalak közötti részt. (E fajszám majdnem egyharmadával több mint a mai határainkon belül élő futóbogarak száma.) A kötet a teljesség igényével tárgyalja Erdély és a Felvidék (Szlovákia) faunáját, ezenkívül kisebb-nagyobb részben a mai Ukrajna, Ausztria, Szlovénia és Horvátország futóbogarait. Széles körű használhatóságának alapja, hogy sokféle állatföldrajzi régióból merít, melyeknek faunáját ilyen alapossággal egyetlen későbbi szakkönyvben sem tárgyalják.

A kötet 545-725 oldalak közötti részét az Adephaga alrend további csoportjainak ismertetése teszi ki. melyek a következők: pocsolyaúszók (Hygrobiidae), víztaposó bogarak (Haliplidae), csíkbogarak (Dytiscidae), keringőbogarak (Gyrinidae), állasbogarak (Rhysodidae). Ez a felosztás csak annyiban tér el a ma elfogadott rendszertől, hogy a merülőbogarak (Noteridae) csoportja ma önálló család, míg Csiki Ernő könyvében a csíkbogarak egy alcsaládjaként szerepel.

Csiki Ernő jelen munkája a Kárpát-medencei bogárfaunát a maga teljességében földolgozó és ismertető sorozat első köteteként jelent meg, szerzője nyilván éppen ezért szentelt olyan nagy terjedelmet (73 oldalt) a bogarakra vonatkozó általános ismereteknek. Értékes része ennek a fejezetnek a bogártest alakját, felületét és színezetét leíró latin kifejezések gyűjteménye, pontosabban szótára. A tervezett sorozat további kötetei sajnos sohasem láttak napvilágot, talán a II. világháborút követő nehéz időszak, talán Csiki Ernő más irányú elfoglaltságainak következtében.

Az állatorvos végzettségű Csiki Ernő (1875-1954) 1897-ben került a Nemzeti Múzeum Állattári Osztályára. Segédőrként kezdte pályafutását, 1924-ben pedig Horváth Gézát követte a tárigazgatói székben. A Nemzeti Múzeum épületében szűkös körülmények között tengődő állattári gyűjtemények az ő kezdeményező is irányító tevékenysége nyomán nyertek méltó elhelyezést a VIII. kerületi Baross u. 13. sz. alatt 1928-ban, ahol ahol részben ma is megtalálhatók. Szervezői és vezetői tevékenysége mellett kiváló gyűjtő is volt, aki saját gyűjtései révén több mint 60 000 bogárpéldánnyal gazdagította az állattári kollekciót. Kutatásaiban a legnagyobb figyelmet az Erdélyi-havasoknak és a Mezőségnek szentelte. Külföldi útjai közül legjelentősebb Zichy Jenő gróf által vezetett harmadik kelet-ázsiai expedícióban való részvétele (1898), amikor Dél-Oroszországon, Szibérián, Mongólián és Kínán utazott át. Szerteágazó munkásságának középpontjában a bogarak álltak, bár cikkeiben foglalkozott számos más állatcsoporttal is. A Bp. II. kerületében található Bogár utca elnevezése tiszteletadás a hazai rovartan e kiemelkedő tudósa előtt.

Szél Győző