Igazi csemegét tart a kezében az olvasó, ha belelapoz a ma 95 éves, jelenleg is kitűnő egészségnek örvendő és bámulatra méltóan aktív Móczár László professzor több mint 50 éve megjelent könyvébe. A hazai rovartan e kiváló tudósának gyerekkori emlékei, személyes élményei valamint 50–100 éve élt nagy rovarászok szavai elevenednek meg a kötet lapjain. Habár Móczár László nyilván a számára kedves rovarvilágot akarta a figyelem középpontjába állítani, munkája legalább annyira tudománytörténetről szól, mint entomológiai megfigyeléseink közreadásáról. Miközben megismerjük a rovarélet parányi rezdüléseit, átérezzük, hogy az apró lények szemlélése, gyűjtése és főként fényképen való megörökítése nem csupán eszköz a tudomány szolgálatában, hanem élmények, tapasztalatok nagyszerű sorával ajándékozza meg a kellőképpen türelmes és állhatatos kutatót.

Lenyűgöző a tiszavirágok kikelése a lárvabőrből, majd a röpképes rovarok tánca a víz fölött. Úgyszintén nagyon érdekes a hatalmas és „vérszomjas” szitakötők vadászata, vagy a bogarakról és a pillangókról szóló ismertetés. A legtöbb könyvfejezetben azonban a méhekről, dongókról és darazsakról olvashatunk, ami nem véletlen, hiszen Móczár László professzor sokirányú tevékenységének középpontjában mindig is a hártyásszárnyúak álltak.

Szél Győző