A számos vonalrajzzal illusztrált mű a rovarok alaktanában szereplő szakkifejezések gyűjteménye. Használhatóságát növeli, hogy a szerző nemcsak a latin (illetve görög)-magyar, hanem a magyar-idegennyelvű szószedetet is összeállította. Mint az előszóból kiderül, Daday, illetve az őt megbízó Természettudományi Társulat elsősorban az általános rovartani kifejezések összegyűjtését tekintette céljának, és nem foglalkoztak olyan szakszavakkal, melyek csak egyes rovarcsoportok, mint például a levéltetvek, legyek, fürkészdarazsak stb. szárnyerezetére vagy más speciális szerveire vonatkoznak. A több mint 110 éves munka ma is igen hasznos a rovartant művelők számára.

Az elsősorban rákkutatóként és hidrobiológusként ismert Daday Jenő (1855-1920) a kolozsvári egyetem matematika-természettudományi szakát végezte el (1874-1878), majd tanársegéd a kolozsvári egyetem "Állattani Intézetében". Már egyetemi hallgatóként nagy hatást tett rá idősebb Entz Géza, aki korábban tanára, később felettese, de barája is volt. 1887-ben került a Nemzeti Múzeumba segédőrként, 1902-től pedig a budapesti műegyetem professzora lett.

Daday sokoldalú és igen termékeny zoológus volt, közel 7000 nyomtatott oldalt kitevő munkájának zöme hidrobiológiai témájú. Érdeklődési köre, kutatásainak fő tárgya a vízi gerinctelen szervezetek (pl. egysejtűek, alsórendű rákok, férgek) morfológiai leírása, anatómiája, ökológiája és faunisztikája volt. Életében 42 genuszt és több mint 800 tudományra új fajt írt le, de új alcsaládokat, családokat, sőt alrendeket is felállított.

Munkainak zömében magyarországi fajokkal foglalkozott, de több publikációjában tárgyal ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai és más földrészeken élő szervezeteket. A Föld legkülönbözőbb területein gyűjtött sós- és édesvízben élő planktonikus élőlények meghatározására, feldolgozására számos múzeumtól és intézettől kapott felkérést. Tanulmányaiban a fajok leírását művészi rajzaival egészítette ki. Kagylósrákokról írt monográfiájáért az Akadémia Vitéz-díjjal tüntette ki (1900). Még mai  is alapvetőnek számít "A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka" című közel 500 oldalas műve. 1889-ben lett az akadémia levelező, 1910-ben pedig rendes tagja.

Szél Győző