Medvegy Mihály (1987): A Bakony cincérei. – A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19: 5–106.

Csaknem 50 éve, 1962-ben vette kezdetét „A Bakony természeti képe” kutatási program, melynek elindítója Papp Jenő, az akkor Veszprémben működő Bakonyi Természettudományi Múzeum (a továbbiakban BTM) zoológus-muzeológusa volt. A kutatás eredményei részben a Veszprém megyei múzeumok közleményei ben cikkek formájában, részben a Bakony természettudományi kutatásának eredményei c. monografikus sorozatban jelentek meg. A sorozatból, mely mintegy folytatása a több mint 100 éve megjelent, patinás Balaton-monográfiának (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei), napjainkig összesen 30 kötet látott napvilágot. A jelen munka szerzője, Medvegy Mihály, szakmája szerint belgyógyász, kardiológus. Már igen régóta és sokoldalúan foglalkozik bogarakkal, többek között cincérekkel. A Bakony bogárfaunájának feltárásában 1971 óta vesz részt, azóta több közleménye jelent meg ebben a témában is.

A szerző jelen dolgozatában a Bakonyból előkerült cincérek gyűjtési adatait közli. Az ismertetett adatok főként a BTM, a Magyar Természettudományi Múzeum, ezenkívül számos amatőr rovarász valamint a szerző saját gyűjteményéből származnak. Összesen 169 fajról kapunk igen részletes képet, úgy külső megjelenésükról, mint elterjedésükről, életmódjukról, tápnövényeikről. A bevezető részben a szerző jellemzi a Bakony természetföldrajzi viszonyait, és ismerteti a cincérekre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. Külön fejezetet szentel a gyűjtés módszereinek. A fajokról szóló terjedelmes rész erénye, hogy sok információt közöl a jellemzett bogarak biológiájáról, így segítségével nemcsak a cincérek bakonyi elterjedéséről kaphatunk képet, hanem a kötet akár „cincéres kézikönyvként” is forgatható.

Szél Győző

Gozmány Lászó, Steinmann Henrik és Szily Ernő (1979): Vocabularium Nominum Animalium Europae Septem Linguis Redactum. Európa Állatvilága – Hétnyelvű Névszótár I, II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1171 + 1015 pp. ISBN 963 05 1381 1 (I-II. kötet), ISBN 963 05 1930 5 (I. kötet)

Megjegyzés: A több mint 30 éve megjelent Hétnyelvű szótár a könyvesboltokból már régen elfogyott, de antikváriumokban olykor fölbukkan. Ára 4-6000 Ft körül mozog.

Hihetetlen vállalkozás, sőt bátran mondhatjuk, egyedülálló teljesítmény volt jó 30 éve az összesen majdnem 2200 oldalas, több mint 12.000 állattani nevet, és a százezret jelentősen meghaladó (!) szócikket tartalmazó két vaskos kötet létrehozása, amikor személyi számítógépek nálunk még egyáltalán nem léteztek. Az első szerző, Gozmány László (1921–2006), a hazai és a nemzetközi lepkészet kiemelkedő, legendás alakja egyébként sohasem ült kompjúter mellé, élete végéig ragaszkodott az írógépéhez. Steinmann Henrik (1931–2009), a Természettudományi Múzeum volt munkatársának emlékei szerint a neveket hordozó kartotékok mázsás tömegét a könyvtári könyvek és különlenyomatok szállítására használt kiskocsikon tolták. Ahogy a Bevezetésből kiderül, a rengeteg név összegyűjtése több évtizedes munka eredménye, a felhasznált forrásmunkák száma pedig a tízezret is meghaladja. A szerzők néhány külföldi személy és intézmény mellett Kaszab Zoltánnak (1915–1986), a Természettudományi Múzeum akkori főigazgatójának mondtak köszönetet a könyv megjelentetésében nyújtott segítségéért.

A fekete-fehér fotón Gozmány László Hámori Sándorné (Edit) társaságában látható a Természettudományi Múzeumban 1957-ben, az afrikai bogáranyag nézegetése közben. Tagja volt ugyanis az első Afrika-expedíciónak, mely az 1956-ban bekövetkezett tűzvész utáni gyűjteményi veszteségeket volt hivatott pótolni. A színes kép 2001-ben Berlinben készült, amikor Kun András lepkésszel számos európai múzeum lepkegyűjteményét fölkeresték. Gozmány László 50 éves múzeumi szolgálatáért 2000-ben vette át a kitüntetését az Állattárban.

A Hétnyelvű szótár első kötetében a nevek a latin (tudományos) elnevezések sorrendjében vannak megadva, utána következnek a német, az angol, a francia, a magyar, a spanyol majd az orosz nevek. A szótár felöleli a genuszon felüli taxonok (= rendszertani egységek) elnevezéseit is, ez utóbbiak nagybetűs szedéssel szerepelnek. E kötet önállóan is használható, amennyiben ismerjük a latin nevet, és kíváncsiak vagyunk a magyar vagy a az öt másik nyelven megadott állatnevek valamelyikére. A szótár második kötete a nyelvi mutatókat tartalmazza. Ez a rész német, angol, francia, magyar, spanyol és orosz csoportosításban és bennük betűrendben az első kötet szócikkeiben (a latin tudományos név alatt) megadott valamennyi nevet tartalmazza. Ha a második kötetből kikeresett név latin (vagy a szótárban szereplő más nyelvű) megfelelőjét akarjuk tudni, akkor az első kötetet kell kézbe vennünk. Az első kötet latin állattani neveinek sorszáma megegyezik a második kötet regisztereiben szereplő állatnév utáni számmal, ennek segítségével tehát a második kötet bármelyik neve könnyen visszakereshető az első kötetben.

A Hétnyelvű szótárban található elnevezések „csak” az állattani irodalomban már meglévő neveket tartalmazzák, vagyis a szótár készítésekor a szerzők nem kreáltak újabb neveket. Ma a rovartan művelőinek néha merőben új, addig ismeretlen neveket kell kitalálniuk, hogy egy teljességre törekvő listában az apró és jelentéktelen megjelenésű (ezért többnyire csak tudományos néven emlegetett) fajoknak is legyen magyar elnevezése. A Gozmány-féle hétnyelvű szótár nélkülözhetetlen a latin-magyar nyelvű fajlisták elkészítésekor, hiszen tisztában kell lennünk a már ismert és alkalmazott nevekkel. Felbecsülhetetlen segítséget jelenthet ezenkívül olyan idegennyelvű szakmunkák olvasásakor is, melyekben az állatneveket nem a tudományos nevükön szerepeltetik, vagy amikor meg kell adnunk egy állatfaj német, angol, francia, magyar, spanyol vagy esetleg orosz elnevezését.

Szél Győző

Merkl Ottó. A bogarak világa. Magyarország leggyakoribb bogarai. Műszaki Kiadó, Budapest, 2009, 115 oldal.

Magyarország 100 jellegzetes – bár a kiadó által adott alcímmel ellentétben nem a leggyakoribb – bogárfaját mutatja be Merkl Ottó ebben a kötetben. A felismerést megkönnyítő művészi illusztrációk készítője Pál János grafikusművész. A szerző által gondosan összeválogatott fajok összesen 39 különböző bogárcsaládba tartoznak, úgy mint holyvafélék, katicabogárfélék, cincérfélék stb. Bár a hazai bogárfauna a több mint 6000 fajjal jó két nagyságrenddel múlja felül ezt a válogatást, a kötet ismeretanyaga mégis igen jó alapot ad a természet iránt érdeklődők egyre szélesebb táborának. Míg a többnyire angol és német nyelvű entomológiai szakkönyvek a kezdőket gyakran elriasztják, a jelen kötet igen közérthetően tálalja a bogarak legfontosabb alaktani sajátosságait és életmódját. Ugyanakkor nemcsak a legismertebb, legfeltűnőbb fajok kaptak helyet benne, hanem a néhány milliméteres apróságok is, így a könyv keresztmetszetet ad a hazai, lenyűgözően változatos bogárvilágról. A kötet erénye, hogy a kitűnő szerkesztés miatt ismeretanyagát igen áttekinthetően kínálja. A bogarakat ábrázoló színes habituskép fölött néhány soros szöveg szól az adott faj életmódjáról, míg alul keretes szövegben, tömör megfogalmazásban találhatók a leglényegesebb adatok, mint a testméret, az elterjedés vagy az élőhely. A fajra határozást (azonosítást) nagyban megkönnyíti, hogy a szerző minden esetben megadja, sőt jellemzi a bemutatott bogárhoz hasonló megjelenésű és életmódú fajokat. Akik a bogarakat alaposabban szeretnék megismerni, a kötet elején található családkulcs használatával is próbálkozhatnak. A családkulcs a különféle bogárcsoportok biztos azonosítását teszi lehetővé. Bár e kulcs használata feltételez bizonyos anatómiai ismereteket, sőt többnyire a nagyító vagy a mikroszkóp sem nélkülözhető a csápízek, vagy a lábfejízek számának megállapításához, segítségével a bogarak biztosabb megismerésére nyílik lehetőségünk. Merkl Ottó és Pál János munkája szép kivitelű, szakmailag magas szintű népszerűsítő könyv, amely az általános iskolásokon és gimnazistákon kívül minden természetszerető és természetjáró embernek jó szívvel ajánlható.

Szél Győző

Csabai Zoltán, Gidó Zsolt és Szél Győző (2002): Vízibogarak kishatározója. II. kötet. – Vízi Természet- és Környezetvédelem 16. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 204 pp. ISBN: 963 602 749 8

Megjegyzés: a kötet ára 4100 Ft, még kapható

Jelen kötet a Vízi Természet- és Környezetvédelem sorozat vízibogarakat feldolgozó második része. Benne a bogarak Polyphaga alrendjébe, azon belül a Hydrophiloidea családsorozatba tartozó fövenybogarak (Georissidae), dajkacsiborok (Spercheidae), vésettcsiborok (Helophoridae), nyurgacsiborok (Hydrochidae) és csiborok (Hydrophilidae) családjainak hazai fajai kerülnek ismertetésre. A címben szereplő „vízibogarak” kifejezés kissé megtévesztő, hiszen a trágyacsiborok (Sphaeridium-fajok) vagy az iszapcsiborok (Cercyon-fajok) emlősállatok ürülékében fejlődnek. A kötetben külön kulcs szolgál a családok, a családokon belül a genuszok, azokon belül pedig a fajok meghatározására. Az egyes taxonokról részletes jellemzés is olvasható, a fajokról pedig az elterjedési és az élőhelyi sajátosságok is szerepelnek. Jelen kötetben 22 genuszba sorolt 131 faj szerepel, melyek kisebb része „várható faj”, vagyis határainkon belül még nem került ugyan elő, de a szomszédos országok valamelyikében már észlelték előfordulását.

A Vízibogarak kishatározójának jelen kötetében tárgyalt csoportokról jelent már meg összefoglaló faunamű a Magyarország Állatvilága c. sorozatban, Endrődy-Younga Sebestyén tollából, 1967-ben (Csíboralkatúak – Palpicornia). A 97 oldalas, számos habitusrajzot tartalmazó kötet mindössze 100 fajt szerepeltetett a fent említett öt családból. A kötet ezen felül a tócsabogarakat (Hydraenidae) is tartalmazza, melyeket korábban a csíboralkatúakhoz soroltak (mai ismereteink szerint a Staphylinoidea családsorozat tagjai). A fajszámok nagy eltérése is jelzi, hogy az 1967 és 2002 között eltelt másfél emberöltő alatt jelentős változásoknak lehettünk tanúi: tudományra és faunára új fajok kerültek elő, alfajok emelkedtek faji szintre, illetve a korábban alkalmazott nevek egy része módosult. Mindezek a változások valamint a hazai faunisztikai adatok nagy arányú bővülése tette szükségessé a jelen munka kiadását.

Szél Győző

Folia Heyrovskyana, Serie B, Icones Insectorum Europae Centralis, 2005 (2)

Valdimír Novák: Tenebrionidae. Vit Kabourek, Zlín, 20 pp.

Az „Icones Insectorum Europae Centralis” (Közép-Európa rovarainak színes atlasza) sorozat következő tagja a gyászbogarakat (Tenebrionidae) mutatja be. Összesen 62 genusz 122 faja szerepel benne. Az ábrák száma valamivel több (130), mert a hím és nőstény példányokat (ha azok jelentősen eltérnek) külön ábra szemlélteti. A Magyarországról jelenleg ismert fajok száma 101. E számba beleértendők a korábban külön családként kezelt gyapjasbogárformák (Lagriinae) és alkonybogárformák (Alleculinae) is, melyek a mai felfogás alapján a gyászbogarak alcsaládjai. A gyászbogarak a nagy fajszámú bogárcsoportok egyike: eddig világszerte 19 ezer fajuk ismert. A hazai vIszonylag csekély számú faj zöme aránylag könnyen azonosítható.

Megjegyzés: a gyászbogarakról szóló füzet Vít Kabourektől megrendelhető, és a prágai valamint a pozsonyi rovarbörzéken megvásárolható. Ára 3000 Ft.

Szél Győző