A hazai állattan és növénytan rég eltávozott, kiemelkedő kutatói elevenednek meg a 85 éve megjelent könyv sárguló lapjain. Összesen húsz magyar természettudósról rajzol hű képet Méhes Gyula, Karl János, Szilády Zoltán és mások a Trianon utáni időszak jellemzően pesszimista, nosztalgikus hangján. Míg Kitaibel Pál vagy Herman Ottó neve a nagyközönség előtt is jól ismert regényes életútjuk, polihisztorságuk és elsősorban hátrahagyott életművük, szellemi örökségük máig ható elevensége révén, másokat inkább a szűkebb szakma őriz emlékezetében. Ezek közé tartozik a két tudós, Frivaldszky Imre és rokona, Frivaldszky János, a honi zoológia, azon belül is a főként a rovartan megalapozói és egyben kiváló művelői. Míg Frivaldszky Imre (1799–1870) a lepkészet és bogarászat mellett a zoológia egyéb ágait is sikerrel művelte, a fiatalabb János (1822–1895) elsősorban koleopterológia területén alkotott nagyot. Gyűjtőutak országhatáron innen és túl, rendkívüli fajismeret, a múzeumi gyűjtemény fejlesztése, kiterjedt levelezés a nemzetközi entomológia legjobbjaival – ezek jellemzik leginkább a két tudóst. Tudományos közlemények és az általuk felfedezett, új fajok százai fűződnek nevükhöz.

Szél Győző

Gyerekkorom egyik meghatározó könyv-élménye volt a Móczár László által szerkesztett Képes állatvilág, melyhez csak állatorvos nagybátyám könyvtárában férhettem hozzá, szüleimnek ugyanis nem volt meg. (A másik kedvencemet, Homoki-Nagy István Hegyen-völgyön c. nagy alakú könyvét is kizárólag Gyurka bácsinékál lehetett lapozgatni.) A Képes állatvilágot már csak gyönyörűséges borítója miatt is szerettem kézbe venni. Jó 40 év után csak most tudatosult bennem, hogy a 600 varázsos fekete-fehér fényképfelvétel közül két állat könyvbeli képe kitörölhetetlenül belém vésődött: a szabályos trágyagolyót görgető óriás-galacsinhajtóé meg a szilaj rétisasé, mely egy faállványon ül, hatalmas a csőre és valószerűtlenül erős, karmos lába van. Bár már 10 éves koromtól rendszeresen kerestem lepkéket és bogarakat, a lelki szemeim előtt gyakran megjelenő galacsinhajtót csak jóval később, a Pest megyét is érintő „sáskajárás” évében, 1993-ban sikerült Örkényben megpillantani.

A Képes állatvilág valójában fotóalbum, mely bőséges áttekintést ad a hazai fajokról. A képekhez írt tömör jellemzés részben az egyes állatok megjelenését, részben hazai élőhelyét, elterjedését mutatja be. Önállóan is nagy segítséget nyújt a felismeréshez, de az Állathatározó használatát is megkönnyíti, ha a meghatározott faj képét természetes környezetében láthatjuk. A művészi képek elkészítésében Móczár Lászlón kívül még számos szakember vett részt, mint például Országh Mihály, Tildy Zoltán a gerincesek esetében.

Megjegyzés: Az eredetileg 9000 példányban kiadott könyv ára 70 forint volt. Jelenleg antikváriumban is csak ritkán kapható, akkor is többnyire borító nélkül.

Szél Győző

Müller-Motzfeld, G. (ed.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). ― In: Freude, H., Harde, K. W., Lohse, G. A. & Klausnitzer, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. – Spektrum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521 pp., ISBN 3-8274-1551-9.

A méltán híressé vált Die Käfer Mitteleuropas sorozat rendszertani köteteinek sora már lezárult, a legújabb kötetek a lárvák ismertetését tartalmazzák, vagy az egyes fajok ökológiáját tárgyalják. Ez utóbbiak „L”, illetve „E” jelzéssel külön egységeket képeznek. A futóbogarakas kötet első kiadása több mint 30 éve, 1976-ban látott napvilágot, és a közben eltelt hosszú idő alatt is megőrizte népszerűségét. Nem csoda, hiszen a szerzők a szakszerűség mellett a könnyű használhatóságot is szem előtt tartották. Úgyszintén szerencsés körülménynek számít a hazai felhasználók szempontjából, hogy a kötetbe felvett fajok a magyarországi fauna jó 95 százalékát tartalmazzák, jóllehet a szerzők Közép-Európa keleti határát valahol a Lajtánál húzták meg.

A címben említett kötet, a Die Käfer Mitteleuropas sorozat futóbogarakkal foglalkozó részének új kiadása többek között azért vált szükségessé, mert elődjének megjelenése óta számos revízió látott napvilágot, melyek olykor alapvető változást eredményeztek. Példaként említhető a Joachim Schmidt-féle Agonum-revízió, melyben a korábban „Agonum moestum”-ként ismert faj három fajra hasadt. (E három faj elkülönítése egyébként a legtöbb hazai futóbogarászt igen kemény próbatétel elé állítja.) De nem kevésbé fontos Jörg Gebert Cicindela-, Gerd Müller-Motzfeld Bembidion- valamint Riccardo Sciaky Ophonus-revíziója. E munkákban a szerzők számos olyan ábrát közöltek (például a bogarak hím ivarszervének rajzait), melyek nélkül a biztos határozás úgyszólván lehetetlen. Az ábrák a Die Käfer Mitteleuropas pótköteteiben ugyan megjelentek, de így a példányok azonosításához több könyvet kell egyidejűleg használni, ami kényelmetlenné teszi a munkát.

Az új kiadás messzemenően figyelembe veszi az időközben megjelent revíziókat, alapvetéseket és szakkönyveket. Oldalszámában, ábraanyagában jóval meghaladja elődjét, és a betűméret növelésével további könnyebbséget nyújt az azonosítást végző szakember számára. Nemcsak a határozáshoz szükséges ismeretek és ábrák szempontjából bővült a korábbi kiadáshoz képest, hanem jóval több adatot olvashatunk az egyes fajok elterjedéséről, jellemző élőhelyeikről, ritkaságukról is. Újítás a könyv végén álló 14-oldalas táblázat, ahol a könyvben jellemzett összesen 1008 futóbogár elterjedési típusának, élőhelyének valamint előfordulási helyeinek (országainak) rövidítése található. A könyv korunk legkiválóbb európai szakembereinek alkotása, melyről bárki meggyőződhet, ha a mű elején található szerzők neveit elolvassa. Használatát – magyar nyelvű szakkönyv hiányában – mindazoknak javasoljuk, akik a hazai bogárfauna alapos ismeretét tűzik ki célul

Szél Győző

Móczár László (1990): Rovarkalauz. Gondolat Kiadó, Budapest, 260 pp.

A Földünkön jelenleg ismert rovarok száma meghaladja az egy milliót. Egyes becslések szerint ennek akár a többszöröse is élhet bolygónkon a felfedezetlenség homályában, zömében a trópusi őserdők mélyén. Jelen ismereteink alapján a hazai fajok száma is közelít a 40 ezerhez, ami még mindig óriási szám. A népes csoportban való eligazodás nemcsak a szakemberek kiváltsága, hanem a természetkedvelőknek, kirándulóknak is jogos igénye. Móczár László professzor Rovarkalauza éppen az eligazodást könnyíti meg a 350 kitűnő minőségű, színes felvétel segítségével. A neves kutató már több mint 70 éve foglalkozik rovarokkal, szakadatlanul fényképezi őket, figyeli szokásaikat. A Rovarkalauz a legismertebb, legfeltűnőbb fajokat mutatja be természetes környezetükben. A fényképfelvételeket lényegre törő, közérthető leírások egészítik ki. A könyv a kezdő rovarászoknak valamint a rovartani beszámolóra készülőknek éppúgy hasznos, mint a környezetünk iránt érdeklődő természetjáróknak.

Szél Győző

Oláh József (1967): Rovargyűjtés. Férgek, ízeltlábúak, puhatestűk. Kis technikus könyvtár. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 127 pp.

Gyermekkorom egyik, szinte feledésbe merült könyve. A megjelenés évében, 9 évesen már nagyon érdekelt az állatvilág, különösen a gyíkok, siklók és a látványos, feltűnő rovarok. Nagyjából ebben az időszakban kezdtem bogarakat, lepkéket és egyenesszárnyúakat gyűjteni, eszközeim hozzá természetesen nem voltak még. Viszont kezembe került Oláh József könyve, és ezermester nagyapámnak odaadtam, hogy a bekarikázott gyűjtőeszközöket készítse el nekem. A feladat korántsem lehetett egyszerű, hiszen nem egy és nem két eszköz szerepelt a kívánságlistán. De elkészültek az óhajtott tárgyak, egyik a másik után. Lett talajkaparóm, erős ásóm, lepkehálóm, vízihálóm, puha és erősebb csipeszem és még sok minden más, mint a preparálótű, az éles vágótű meg az állítható lepkefeszítő. Csak meghatódva és bámulattal tudok visszaemlékezni, hogyan elevenedett meg nagyapám kezében a már kidobásra ítélt törött partfisnyél, a szabálytalan bádoglemez, a vasdrótok meg ezernyi szemétbe való kacat, és a „legyártott tárgyak” milyen elképesztően tökéletesek voltak.

A kimustrált, de valódi marhabőr táskából tok is készült az erős és éles ásó számára. Sajnos ez az az ásó sincs már meg, de éppen olyan volt, mint Oláh József könyvének ábráján. A gyűjtő- és preparáló-arzenál megtette a hatását: a következő évben már rendszeres gyűjtőnaplót vezettem bátyámmal a megfogott és preparált rovarokról. Annak rendje és módja szerint számot adtunk a gyűjtött faj lelőhelyéről, a gyűjtés idejéről, sőt a preparálószerről is. Oláh József ma már sárguló könyve jól példázza, hogy mekkora hatást tesz egy jól megírt könyv, mely küllemében bizony alig kelhetne versenyre a mai gyönyörűen illusztrált kiadványokkal.

Szél Győző