Stanislav Laibner: Elateridae of the Czech and Slovak Republics. (Elateridae Öeské a Slovenské re-publiky.) Kabourek, Zlin, 2000, 292 pp, 9 színes tábla, 520 fekete-fehér ábra, ISBN 80 901466 6 X; 24 x 18 cm

A teljes terjedelmében kétnyelvű könyvből Közép-Európa minden pattanóbogár-faja meghatározható. Mivel a Magyarországról igen, de Szlovákiából (még) nem kimutatott fajok záró­jelben szerepelnek benne, a hazai fauna tagjainak identifikálásához is szinte tökéletesen megfelel. A határozókulcs rendkívül lényegretörő, híján van annak a felesleges szószaporításnak, amelyek számos (főleg régebbi) műben csak a terjedelmet növelik, de az állat felismerését egyáltalán nem könnyítik meg. Stílusában a „Die Käfer Mitteleuropas" méltán népszerű köteteihez hasonló. A részletrajzok minden vitás kérdésben támpontot nyújtanak. A színes táblákon valamennyi fajról látható habitus­kép, amely persze az általános megjelenésükben felettébb hasonló, szürkés-barnás-feketés fajok elkülönítésében nem játszik szerepet, de az abszolút kezdők számára legalább a kisszámú, karakteres külsejű állat meghatározását elősegíti.

A határozókulcsot megelőző fejezetekben alapos áttekintést olvashatunk az imágók és a lárvák morfológiai felépítéséről, a pattanóbogarak életmódjáról, gazdasági jelentőségéről, gyűjtéséről, pre­parálásáról, neveléséről és klasszifikációjáról.

Stanislav Laibner munkája remekül példázza a hajdani vasfüggönyön inneni országok ento-mológiai fejlődését. A támogatások megvonása és más pénzügyi korlátozások miatti sirámok köze­pette egyes intézmények és magánvállalkozók (pl. a most tárgyalt könyvet kiadó Vit Kabourek) beszüntették a sebek nyalogatását, és jobbnál jobb, magas esztétikai és tudományos színvonalú kiadványokkal rukkolnak elő. A jól szerkesztett, egyre több színes képet tartalmazó (egyszóval gusztusos) folyóiratok és könyvek egyformán felbukkannak Varsóból, Pozsonyból, Prágából, sőt Szó­fiából is. A sorba nem tilos beállni.

Merkl Ottó

Több szempontból is hiánypótló művet tarthat a kezében az olvasó, aki Csabai Zoltán könyvét forgatja. A szerző a szoros értelemben vett csíkbogarakon (Dytiscidae) kívül még négy bogárcsalád, a pocsolyaúszóbogár-félék(Hygrobiidae), a víztaposóbogár-félék (Haliplidae), a merülőbogár-félék (Noteridae) és a keringőbogár-félék (Gyrinidae) fajait tárgyalja munkájában. E bogarakról a nagy­szabású ^Magyarország Állatvilága" sorozatban mindeddig nem jelent meg kötet, így az érdeklődő -ha az idegennyelvű szakmunkákat nem tudja elérni vagy használni - Csiki Ernő közel 100 éve meg­jelent, nehezen beszerezhető művét, vagy az Allathatározót hívhatja segítségül. Ez utóbbi azonban a hazai fajoknak csupán töredékét tárgyalja

Csabai Zoltán könyvében 127 hazai és 64, nálunk nem élő, de a Kárpát-medencéből kimutatott (és Magyarországon is várható előfordulású) vízibogárfaj szerepel. A könyvben ismertetett csalá­dokról, génuszokról és fajokról határozókulcsot ad a szerző, majd részletesen ismerteti a taxonokat előbb morfológiai szempontból, majd életmódjuk, elterjedésük szerint. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni az életmódra és előfordulásra vonatkozó adatok fontosságát, hiszen ezek a természetvédőtől a hidrobiológusig, a muzeológustól a gyűjtőkig úgyszólván mindenkit érdekelnek. Amíg az idegen nyelvű szakmunkákból a morfológiai sajátosságok rendszerint jól kikereshetők, a többnyire igen szűkszavúan megadott ökológiai paraméterek viszont igen korlátozott mértékben alkalmazhatók a hazai viszonyokra. A szerző e tekintetben rendkívül alaposan járt el, hiszen hazánk összes jelentős gyűjteményének adatait felhasználva írta meg az „apróbetűs" életmód adatokat. Nem kevésbé állhatatos és precíz munka a határozókulcsok megszerkesztése, az alaktani sajátosságok ismertetése, amelyhez az alapot a modern és általánosan elfogadott cikkek, szakkönyvek áttekintése szolgáltatta. Impozáns, 458 rajzból álló ábraanyag segíti a határozást. A jellegzetes, könnyen felismerhető fajok egyszerűen kikereshetők a zömében átvett habitusrajzok segítségével. A könyv szakmai rangját a lektor, Merkl Ottó neve is szavatolja.

Bízvást állíthatjuk, hogy Csabai Zoltán munkája, mely lényegében véve a ^Magyarország Állatvilága" (Fauna Hungáriáé) szerkezetét követi, a témával foglalkozó entomológusok és hidrobiológusok nélkülözhetetlen szakkönyve.

Szél Győző

A korábban 2 kiadást megért Állathatározó miniatűr változatát tartja kezében az olvasó. Az Állathatározó két kötetével szemben a jelen munka kisebb méretével könnyebben elvihető a terepre, ahol egy kérdéses állatfaj gyors azonosításában nagy segítséget nyújthat. A felismerésben igen hasznos a 455 színes fényképfelvétel. A könyv viszonylagosan szűk terjedelme – különösen a rovarok esetében – nem mindig teszi lehetővé a pontos (faji szintű) meghatározást, olykor csak egy kisebb-nagyobb csoport nevéig juthatunk el, melyen belül nem dönthető el egyértelműen a faji hovatartozás. Vígasztaljon bennünket, hogy sokszor az adott csoport szakembere is tanácstalanul áll egy-egy példány előtt, ha annak színezete, mérete vagy más egyéb sajátosságai elütnek a megszokottól. A Kis állathatározó a Kis növényhatározó mintájára született, segítségével többszáz rovarfaj határozható meg viszonylag egyszerűen, szabad szemmel vagy egy kézi nagyító segítségével.

Szél győző

Igazi csemegét tart a kezében az olvasó, ha belelapoz a ma 95 éves, jelenleg is kitűnő egészségnek örvendő és bámulatra méltóan aktív Móczár László professzor több mint 50 éve megjelent könyvébe. A hazai rovartan e kiváló tudósának gyerekkori emlékei, személyes élményei valamint 50–100 éve élt nagy rovarászok szavai elevenednek meg a kötet lapjain. Habár Móczár László nyilván a számára kedves rovarvilágot akarta a figyelem középpontjába állítani, munkája legalább annyira tudománytörténetről szól, mint entomológiai megfigyeléseink közreadásáról. Miközben megismerjük a rovarélet parányi rezdüléseit, átérezzük, hogy az apró lények szemlélése, gyűjtése és főként fényképen való megörökítése nem csupán eszköz a tudomány szolgálatában, hanem élmények, tapasztalatok nagyszerű sorával ajándékozza meg a kellőképpen türelmes és állhatatos kutatót.

Lenyűgöző a tiszavirágok kikelése a lárvabőrből, majd a röpképes rovarok tánca a víz fölött. Úgyszintén nagyon érdekes a hatalmas és „vérszomjas” szitakötők vadászata, vagy a bogarakról és a pillangókról szóló ismertetés. A legtöbb könyvfejezetben azonban a méhekről, dongókról és darazsakról olvashatunk, ami nem véletlen, hiszen Móczár László professzor sokirányú tevékenységének középpontjában mindig is a hártyásszárnyúak álltak.

Szél Győző

Csabai Zoltán (2003): Vízibogarak kishatározója. III. kötet. – Vízi Természet- és Környezetvédelem 17. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 279 pp. ISBN: 963 212 444 8

Megjegyzés: a kötet ára 3700 Ft, még kapható.

Jelen kötet a Vízi Természet- és Környezetvédelem sorozat vízibogarakat feldolgozó harmadik része. Mintegy lezárása az előző két kötetnek, melyben az Adephaga alrend vízibogarai, a víztaposóbogarak (Haliplidae), pocsolyaúszók (Hygrobiidae), csíkbogarak (Dytiscidae), merülőbogarak (Noteridae), keringőbogarak (Gyrinidae) (1. kötet), illetve a Polyphaga csoportba sorolt vízibogarak: fövenybogarak (Georissidae), dajkacsiborok (Spercheidae), vésettcsiborok (Helophoridae), nyurgacsiborok (Hydrochidae), csiborok (Hydrophilidae) (2. kötet) kerültek feldolgozásra. A harmadik kötet a magyarországról ismert ténylegesen vízben élő vízibogárfajok hazai elterjedési térképeit közli – összesen 182 fajét. A vízibogarak öszes hazánkból ismert fajainak száma 2003-ban 239 volt – ezek közül a jelen kötet térképeiről kimaradtak a vésettcsiborok (Helophoridae), a nyurgacsiborok (Hydrochidae) valamint a Sphaeridiinae alcsalád fajainak zöme (Sphaeridium-, Dactylosternum-, Cercyon- Megasternum- és Cryptopleurum-fajok. A kötet a térképeken kívül ismerteti az azóta előkerült fajokat, a nevezéktani változásokat, illetve fajonként összegzi az egyes vízibogarakat tárgyaló forrásmunkákat. A könyvet a teljesség igényével összeállított irodalom jegyzéke zárja.

Szél Győző