Bogaras könyvek

Blogunkkal a bogarakról szóló kiadványokra szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a bogárgyűjtőket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott bogaras könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Pár szó

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteménye működteti.01_mtm_logo_color_allo_smaill.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

mtmbloglogo.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (1) Ádám László (1) bakony (2) Bálint Zsolt (1) barazília (1) Bíró Lajos (1) bogárfauna (1) carabidae (1) carabus (2) cerambycidae (1) cincerek (1) cincérfélék (1) csíboralkatúak (1) Csiby Mihály (1) Csiki Ernő (2) Daday Jenő (1) die käfer mitteleuropas (1) Endrődi Sebő (1) fauna hungariae (3) Fauna Regni Hungariae (1) Faunistica (1) folia heyrovskyana (1) Fragmenta (1) Frivaldszky Imre (1) Gozmány László (1) Gubányi András (1) gyászbogár (1) Hangay György (1) határozó (1) holyvafélék (1) Horváth Géza (1) Hungarica (1) hydraenidae (1) hydrophiloidea családsorozat (1) käferfauna (1) kárpát medence bogárfaunája (2) Kaszab Zoltán (2) Keve Gyula (1) könyv (1) közép európa rovarainak színes atlasza (1) kutatás (2) Kuthy Dezső (1) lamellicornia (1) lemezescsápú bogarak (1) levélbogarak (1) levélbogarak–chrysomelidae (1) magyarorszag allatvilaga (1) magyarország állatvilága (1) magyar rovartani társaság (1) Magyar Természettudományi Múzeum (5) Medvegy MIhály (1) Méhely Lajos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Ferenc (1) Mocsáry Sándor (1) monográfiák (1) palpicornia (1) Pál János (1) Papp László (1) Paszlavszky József (1) Pável János (1) r.könyvismertetések száma (1) Retezár Imre (1) rovargyűjtés (1) rovarok között (1) Rovartani Lapok (1) sár józsef (1) Sas-hegy (1) staphylinoidea családsorozat (2) Szél Győző (1) tenebrionidae (1) természetvédelem (1) Trianon (1) Új-Guinea (1) Vásárhelyi Tamás (1) Vig Károly (2) vízibogarak (1) Yves Bousquet (1) Címkefelhő

Naptár

július 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Löbl, I. and Smetana, A. (editors) (2003): Catalogue of Palaearctic Coleoptera. Volume 1. Archostemata - Myxophaga - Adephaga.

2010.09.10. 16:59 :: szélgyőző

Löbl, I. and Smetana, A. (editors) (2003): Catalogue of Palaearctic Coleoptera. Volume 1. Archostemata - Myxophaga - Adephaga. Stenstrup, Denmark, Apollo Books, 819 pp. ISBN 87-88757-73-0

A 20. század végén és századunk elején a faunalisták és katalógusok korát éljük. Nem véletlenül, hiszen fel akarjuk térképezni bolygónk élővilágát, tanulmányozzuk és monitorozzuk a természetes és az antropogén élőhelyek biodiverzitását, ami megköveteli a fajok és egyéb rendszertani csoportok egyértelmű megnevezését. A felhalmozódott szinonímatömeg, a tudományos neveket idéző publikációk eltérő felfogása számos zavar forrása lehet. Egy idő után szinte parancsoló szükséglet az aktuálisan érvényes taxonok neveinek közlése, olyan referenciaművek megírása, melyekhez évtizedekig visszanyúlhat az adott csoporttal foglalkozó hivatásos és amatőr zoológus.

A nyolckötetesre tervezett palearktikus bogárkatalógus szerzőit munkájukban az alábbi három fő cél vezérelte. 1. A palearktikus állatbirodalom területén honos, 2000 január 1-éig leírt bogártaxonok jelenleg használatos érvényes neveinek és szinonímáinak megadása a leírás évszámával együtt, figyelembe véve az eredeti közleményben alkalmazott betűzést. 2. A palearktikus genusz-és fajcsoportok leírását tartalmazó elsődleges irodalom teljes körű felsorolása. 3. A palearktikus fajok és alfajok elterjedési területének országonkénti megadása. Nem foglalkoznak a szerzők kihalt taxonokkal, a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe által elvetett nevekkel, a helytelen betűzésen, a téves meghatározáson alapuló nevekkel valamint a típuskijelölés nélküli leírásokkal (nomina nuda) sem. Úgyszintén nem szerepelnek a kötetben alfaj alatti kategóriák, mint "morfa", "náció", "aberráció", stb.

A Löbl-Smetana féle palearktikus bogárkatalógus elődje részben az 1868 és 1874 között megjelent Gemminger & Harold’s Catalogus Coleopterorum, mely az akkoriban ismert bogarak világkatalógusa volt. Ezt követte a ma is használatos két alapmű, a Winkler-féle palearktikus (1924-1932), illetve a sokkal részletesebb Junk & Schenkling-féle (1910-1940) világkatalógus. Az utóbbi szerkesztésében és összeállításában oroszlánrészt vállalt Csiki Ernő (1875-1954), a Magyar Természettudományi Múzeum hajdani főigazgatója, aki többek között megírta a futóbogarakról szóló 2554 oldalra rúgó részt. Az említett munkák után ilyen jellegű, nagy ívű alapvetés hosszú ideig nem született, jóllehet a Winkler és a Junk & Schenkling katalógusok felett jócskán eljárt az idő. 1995-ben jelent meg Kryzhanovskij, O.L. & al.: A Checklist of the Ground-Beetles of Russia and Adjacent Lands (Insecta, Coleoptera, Carabidae) valamint 1998-ban Lorenz, W.: Systematic List of Extant Ground Beetles of the World (Insecta Coleoptera "Geadephaga": Trachypachidae and Carabidae incl. Paussinae, Cicindelinae, Rhysodinae) című munkái, amelyek modern szemléletükkel alapul szolgálhattak a jelen katalóguskötet megírásához.

A 2003 nyarán napvilágot látott palearktikus katalógus első kötetében a bogarak négy alrendjéből az első három (Archostemata, Myxophaga, Adephaga) kapott helyet. Az ide tartozó 16 bogárcsalád zöme a kisebb, kevéssé ismert csoportok közé tartozik, sokuknak nincs is magyar elnevezése. Az ismertebb családok, mint a keringőbogarak, víztaposóbogarak, merülőbogarak, csíkbogarak, futóbogarak mind az Adephaga alrendbe tartoznak. A több mint 800 oldalas könyvből majdnem 500 oldalt foglalnak el a futóbogarak (Carabidae) nevei, amíg a többi családra összesen 54 oldal jutott. A csupán a genusz- és fajcsoportok eredeti leírását tartalmazó  irodalomjegyzék 222 oldalt tesz ki, ahol közel 7000 közlemény felsorolása található. Ebből nem nem kevesebb mint 228 közleményt Shin-Ichi Uéno, a Tokiói Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményének volt vezetője írt. Utána következik az osztrák Edmund Reitter (1845-1920) 164 idézett művével, aki a palearktikus bogarak mindmáig egyik legnagyobb szakértője volt. A Párizsi Természettudományi Múzeum entomológiai osztályának fiatal kutatója, Thiery Deuve kereken 160 cikkel bővítette a listát. Őt egyébként a szűkebb szakma "karabuszkirálynak" nevezi. Nagyon sok, jóval 100 fölötti publikációt idéznek még Akinobu Habu japán, Arnošt Jedlička (1888-1868) cseh, illetve René Jeannel (1879-1965) francia kutatóktól.

A jelen kötet összesen 44 szerző többéves munkája. A munka magas színvonalát garantálja, hogy a szerzők kivétel nélkül szakterületük legkiválóbbjai, legyen itt elég többek között Igor Belousov, Achile Casale, Manfred Jäch, Fritz Hieke, Karel Hůrka, Boris M. Kataev, Anders N. Nilsson, Riccardo Sciaky, David W. Wrase nevére utalni. Karel Hůrka, a prágai Károly Egyetem professzora, az európai futóbogarak kiemelkedő szaktekintélye egyben a jelen kötet egyik koordinátora is. A könyv előszavából kiderül, hogy a palearktikus bogárkatalógus elkészítésének gondolata 1996-ban Prágában körvonalazódott. A további köteteket másfél évenként kívánják megjelentetni, a figyelembe veendő bogarak összes fajszámát 100 000-re becsülték. Az első kötetben szereplő fajok számát a szerzők nem adták meg, mégis úgy 12 000-re tehető.

A katalógus első részében a szerzők definiálják a Palearktikum (Európa, Észak-Afrika és Ázsia) határait és felsorolják azokat az országokat, mellyel a fajok és alfajok elterjedési területét jellemzik. Ezután utalnak a nomenklaturai és taxonómiai változásokra (például új hozzárendeléseket, új helyettesítő nevek valamint újraélesztett nevek adását), amelyek a utóbbi időben megjelent két alapvető, futóbogarakat tárgyaló munka (Kryzhanovskij & al. 1995, illetve Lorenz 1998) megjelenése után történtek.

A könyv gerincét, 554 oldalt a rendszertani felsorolás adja, ahol az érvényes nevek után a szinonímák következnek. A családok és alcsaládok rendszertani sorrendben követik egymást, amíg a tribusok, szubtribusok, genuszok, fajok sorrendje alfabetikus. Ez utóbbi elrendezés egyszerűsíti a fajok megtalálását, amire szükség is van, hiszen fajnevek (nyiván terjedelmi okokból) nem szerepelnek a könyv végén található indexben. Ha valaki nincs tisztában a keresett faj generikus vagy szubgenerikus besorolásával, még így sincs egyszerű dolga.

Az endemikus fajok esetében nemcsak az ország nevét adják meg a szerzők, ahol a szóban forgó faj él, hanem a pontosabb előfordulási helyet is, mint például a Duvalius gebhardti (Bokor, 1926) esetében a Bükk-hegységet. A nem őshonos fajoknál a behurcolás tényére is utalnak. A munka utolsó harmadában az irodalom felsorolása következik. A könyv végén található a családok, alcsaládok, tribusok, szubtribusok, illetve a genuszok és szubgenuszok indexe.

A hazai olvasóközönség számára persze a Magyarországon, illetve a faunaterületünkön honos fajokról olvasható információk a legfontosabbak. A jelen katalógus szerzői messzemenően figyelembe vették a legfrissebb autentikusnak tekintett szakirodalmat, és ezek ismeretében döntöttek az egyes fajok és alfajok státuszáról, illetve adták meg elterjedési területüket. Álláspontjuk ennek ellenére nem mindig egyezik a a tekintélyes K. Hůrka 1996-ban megjelent könyvében vagy hazai szakirodalomban olvasható felfogással. A Carabus-fajok esetében például a Morphocarabus szubgenuszba tartozó alutensis, comptus, hampei, incompsus és rothi nevű taxonokat egyetlen faj, a rothi alfajaiként tárgyalják. A scheidleri-zawadzkii páros összevonásakor is a szintetizáló elv vezérelte a szerzőket, mely egyébként az 1999-ben megjelent Březina-féle Carabus-katalógus állásfoglalását tükrözi. Jelen sorok íróihoz közelebb áll a Kleinfeld & Schütze-féle katalógusban (Systematische Liste der Gattung Carabus, mit zahlreichen             Anmerkungen, 1999) követett koncepció, mely szerint a fentemlített, a Carabus genuszba tartozó taxonok önálló fajok. Úgyszintén meglepő, az Agonum-Europhilus taxonok esetében észlelhető "visszalépés", vagyis az Europhilus nem önálló genuszként, hanem az Agonum szubgenuszaként való tárgyalása.

A palearktikus bogárkatalógus első kötete 900 dán koronába kerül (kb. 32 000 Ft). A kiadótól megrendelve a vásárló 10 % kedvezményt kap. A kiadó címe: Apollo Books, Kirkeby Sand 19, DK-5771 Stenstrup, Denmark. E-mail: apollobooks@vip.cybercity.dk. Fax + 45 62 26 37 80.

Szinte fölösleges említeni, hogy az ismertetett katalógus a további kötetekkel együtt a hazai bogarászok számára is nélkülözhetetlen alapmű, legfőképpen talán a ma érvényes nevek írásmódját, a leíró személyét, a leírás évszámát illetően. 

Szél Győző

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző

Papp László (szerk.) (1997): Zootaxonómia.

2010.09.10. 16:55 :: szélgyőző

Papp László (szerk.) (1997): Zootaxonómia. Egységes jegyzet. A Magyar Természettudományi Múzeum és a Dabas-Jegyzet Kft. közös kiadása

A korábbi állattani-állatrendszertani könyvek modern változatának létrehozására vállalkozott Papp László akadémikus, mely figyelembe veszi a 20. század utolsó évtizedeiben végbement – olykor alapvető – változásokat a biológia tudományában, szemléletében. A változások érintik többek között a tudományos nevek nevezéktanát, a fajfogalom megítélését valamint a fajok azonosításának eszköz- és módszertanát. A könyvből kiderül, hogy a tudományos állatgyűjtemények elrendezéséről, használhatóságáról, bennük a bizonyító- és a típuspéldányok fontosságáról alkotott képünk is jócskán módosult az utóbbi évtizedek során. A Zootaxonómia 23 neves zoológus szakember munkájának együttes eredménye. A teljesség igénye nélkül néhány név a szerzők közül: Forró László (rákok), Mészáros Ferenc (laposférgek, fonálférgek, kerekesférgek), Rózsa Lajos (tetűalakúak, madarak), Szinetár Csaba (pókok), Vágvölgyi József (puhatestűek), Varga Zoltán (csalánozók, lepkék). A közel 400 oldalas, igen apró betűvel szedett szöveg valóságos tárháza az állatvilág különféle csoportjaira vonatkozó tudnivalóknak, úgymint a külső és belső alaktani tulajdonságok, az életmód, az elterjedés. A szerzők a magasabbrendű taxonok esetében nagy figyelmet szenteltek a rokonsági viszonyoknak. Az ismeretanyag modern, kiállja a jó tíz évvel ezelőtti tudományosság legkeményebb próbáját is. Stílusa lényegre törő, de éppen ezért nem egyszerű olvasmány. A tömör megfogalmazás és információgazdagság fokozottan érvényes a bogarakat tárgyaló 11 oldalra, mely Merkl Ottó, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársának munkája.

 Szél Győző

Szólj hozzá!

Címkék: sz:Szél Győző Papp László

Turin, H., Penev, L. and Casale, A. (editors) (2003): The Genus Carabus in Europe.

2010.09.10. 13:45 :: szélgyőző

Turin, H., Penev, L. and Casale, A. (editors) (2003): The Genus Carabus in Europe. A Synthesis. Fauna Europaea Evertebrata. No 2. Co-published by Pensoft Publishers, Sofia-Moscow & European Invertebrate Survey, Leiden: xvi + 512 pp., 24 colour plates, 217 maps. 22x29 cm. ISBN 954-642-120-0.

Hidat verni Kelet és Nyugat rovarászai között – ez volt a jelszava Ljubomir Penev bolgár biológusnak, amikor másodmagával 1994-ben megalapította a Pensoft Publishers Könyvkiadót. A Pensoft Publishers fennállása óta már jónéhány alapvetésnek számító mű kiadásával örvendeztette meg az entomológusokat, közülük is leginkább a futóbogarakkal foglalkozó szakembereket. A kiadó és a hollandiai székhelyű tekintélyes European Invertebrate Survey gondozásában ez év márciusában impozáns kivitelű könyv látott napvilágot az Európában élő Carabus-fajokról. A munka összegezi és rendszerezi a témában napjainkig felhalmozódott óriási tömegű információt, kezdve a nevezéktantól, az elterjedési adatokon át a konzerváció-biológiai problémákig. Az új adatokat is közlő 512 oldalas nagy méretű könyv főleg a három szerkesztő, Hans Turin holland, Ljubomir Penev bolgár, illetve Achille Casale olasz entomológusok munkája, akik nemzetközi hírnevüket elsősorban a futóbogarak kutatásában elért eredményeiknek köszönhetik. Rajtuk kívül még 11 személy (E. Arndt, Th. Assmann, B. Březina, M. Brückner, O. Kryzhanovskij, K. Makarov, M. Marciniak, D. Mossakowski, F. Prüser, Szél Gy. és F. Weber) szerzőként működött közre a jelen munka megírásában.
        A Carabus-könyv tíz fő fejezetre oszlik. A bevezetésből megtudhatjuk, hogy maga a Carabus, illetve görögösen "karabos" kifejezés görögül szarvas bogarat jelent. Linné a Systema Naturae X. kiadásában közölt genusznévvel azokat a viszonylag hosszú csáppal rendelkező bogarakat jelölte, melyeket ma a futóbogarak családjába sorolunk. A nagy svéd botanikus genuszai egyébként ma sok esetben családnak felelnek meg. A holarktikus elterjedésű Carabus-genusz mintegy 800 ma ismert fajából a szerzők 132 európai fajt tárgyalnak. A Kaukázus és a Kanári-szigetek faunája nem szerepel munkájukban. A Carabus- genusz a gyűjtők körében ma is az egyik legnépszerűbb bogárcsoportnak számít, a csoport fajai a nagy múzeumi gyűjteményekben is szép számmal vannak képviselve. A pontosan felcédulázott példányok adatainak, így például a lelőhelyeknek és az élőhelyeknek a számbavétele sokféle értékelésnek lehet a kiindulópontja.
          Fontos fejezet a fajok és alfajok listája, ahol a szerzők mintegy 2000 nevet adnak meg, köztük számos szinonímát is. Érdekes, hogy a fajok elhatárolása szempontjából a Casale-féle felfogás mennyire eltér, a szintén 2003-ban megjelent palearktikus katalógus álláspontjától. A violaceus-germari, vagy a variolosus-nodulosus párok esetében például a jelen könyv önálló fajokról beszél, amíg a Löbl-Smetana katalógus egymás alfajaiként értelmezi az említett taxonokat. De említhetnénk a Morphocarabus szubgenusz Kárpát-medencei fajait is. Amíg a Carabus-kézikönyvben az excellens, scheidleri, rothi, zawadzkii, hampei, comptus, és kollari különálló fajok, a katalógus szerint csak az első három taxonnak van faji rangja, a többi alfaj. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a clathratus-clatratus, illetve az arcensis-arvensis írásmód tekintetében szintén nincs egyetértés a csupán néhány hónap eltéréssel napvilágot látott két monumentális munka szerzői között.
        A harmadik és negyedik fejezet kulcsot ad az imágók, illeve a lárvák meghatározásához. Az imágók esetében külön kulcs tartalmazza a szubgenuszokat. Bár a lárvák morfológiáját már régóta számos szakember tanulmányozta, az európai Carabus-faunának mégis csak mintegy 75 százalékát lehet lárva alakban biztonsággal meghatározni. A lárvák meghatározását a jelen munka számos részletrajz közreadásával segíti.
       A 130 oldalt kitevő legnagyobb fejezet, a fajok részletes jellemzését adja meg elterjedésük, élőhelyük, életmódjuk, biológiájuk és természetvédelmük szempontjából. Ebben a részben a szerzők a meglévő adatok összegyűjtésén kívül saját új eredményeiket is közölték. A fajok biológiájáról és ökológiájáról szóló hatodik fejezetben többek között a Carabus-ok szaporodásáról, táplálkozásáról, kémiai védekezésről, napi és éves ritmusáról, élősködőiről valamint hibridizációjáról kaphatunk képet.
        Szintén számos új eredményt tartalmaz a törzsfejlődéstani fejezet, amelyben a szerzők a lárvális morfológia, az ivarszerv-vizsgálatok valamint a mitokondriális DNS elemzése alapján bizonyítják, hogy a Carabus monofiletikus csoportnak tekinthető.
        Nagy terjedelmet szánt a három szerkesztő-szerző a biogeográfiai résznek, ami már csak azért sem csoda, mert a 20. század állatföldrajz-tudományának vezéralakjai részben éppen a futóbogár-specialisták közül kerültek ki, mint Darlington, Franz, Holdhaus, Jeannel, Lindroth és Krüzsanovszkij. Az állatföldrajzi elemzések persze elképzelhetetlenek a ma élő fajok elterjedésének pontos ismerete nélkül. Ebben a tekintetben elévülhetetlen érdemeket szerzett az alapköveket lerakó Stefan Breuning, aki az 1932 és 1937 között publikált 1600 oldalt is meghaladó monográfiájában első ízben készített elterjedési térképeket a világ Carabus-fajairól. Az állatföldrajzi fejezet bevezetőjéből kiderül, hogy Kína a Föld Carabus-fajokban leggazdagabb helye, nem kevesebb, mint 326 fajt mutattak ki ebből a régióból, melyeknek ráadásul a 94 százaléka endemizmus. A szerzők Európát 11 részre osztották fel, hazánk nagyobb része a pannon-kárpáti, kisebb nyugati része pedig a nyugat-közép-európai szubrégióra esik. Ez a szubrégió a maga 58 fajával a legfajgazdagabb, amíg Izlandon csupán egyetlen faj, a Carabus problematicus honos. A biogeográfiai fejezet értékes részét képezi az a száz szelvénytérkép, melyek Európa kisebb tájegységeinek jellemző Carabus-fajait mutatják be a magasság, illetve a növénytársulás függvényében. Hazánkból a szerzők az Aggteleki-karszt, illetve a Szatmár-Beregi sík faunáját jelenítik meg ilyen módon.
      A könyv kilencedik fejezete a konzerváció-biológiával foglalkozik. A szerzők a különféle Carabus-fajok, mint például a nodulosus, intricatus, hungaricus megritkulásának okait az egyes élőhelytípusok eltűnésében, degradációjában, feldarabolódásában, az inszekticidek használatában keresik. A gyűjtőtevékenység szerintük a kiterjedtebb élőhelyeket benépesítő, nagyobb populációval rendelkező fajokat egyáltalán nem veszélyezteti, mivel esetükben az éves fluktuáció jelentősen meghaladja a talajcsapdák által fogható egyedek mennyiségét. A kis méretű populációkat ezzel szemben az intenzív gyűjtés könnyen végeszélybe sodorhatja.
Végül a munka tizedik fejezete áttekinti, tömören öszefoglalja az előzőekben kifejtett gondolatokat, tényeket. Megtudhatjuk belőle, hogy a Carabus-kézikönyv megírásának gondolata Turin és Penev fejében vetődött fel 1989-ben. Az első lépés az imágók és lárvák határozókulcsának megírása volt, amely Krüzsanovszkij és Casale, illetve Arndt és Makarov feladata volt. Az időközben elavult Breuning-féle rendszert a francia Deuve és a japán Ishikawa a bogarak hím ivarszervének morfológiai vizsgálatával új alapokra helyezte. A régóta használt és jól ismert nevek esetében a tradíciót, tehát a stabilitást helyezték előtérbe, egyébként az esetek többségében a prioritás szabályainak megfelelően jártak el. Az európai fajok határozókulcsa eredeti munka, mely így, teljességében korábban még sehol sem jelent meg. A szerzők a kulcs felépítésekor elsősorban a gyakorlati használhatóságot tartották szem előtt. A biogeográfiai fejezetben a jelenkori elterjedési mintázatokon kívül helyet kaptak a paleontológiai eredmények is. Ez utóbbiak alapján úgy tűnik, hogy Észak-Amerika Carabus-faunájának betelepülése Eurázsiából két, időben eltérő hullámban zajlott. A könyv végén a szerzők megállapítják, hogy a molekuláris biológia a jövőben fontos szerepet fog játszani a filogenetikai, szisztematikai és biogeográfiai kérdések tisztázásában, mindazonáltal nélkülözhetetlen maradnak az adatok, melyek a gyűjteményi példányok lelőhelycéduláin találhatók.
      Végezetül néhány szubjektív megjegyzés. A Carabus-kézikönyv valóban szintézis a szó nemes értelmében, hiszen a hagyományos elterjedési, élőhelyi, életmódot tárgyaló és morfológiai részek éppúgy aprólékosan kimunkáltak, mint a modern tudomány eszköztárát is felvonultató filogenetikai és klasszifikációs következtetések. A kezdők olvasmányos és szép kiállítású munkát tartanak a kezükben, egy 21. századi "Brehm-könyvet", amelyből kedvenceikről szinte mindent megtudhatnak, ami ma fontosnak számít. Ha tehát valaki a fajok felől közelít, vagyis "utánanéz egy szép bogárnak", az éppúgy nem csalódik, mint aki tisztában akar lenni például a Brit-szigetek, vagy a Kárpátok lucos zónájának Carabus-faunájával. A könyv olvasásakor kiderül, hogy a Carabus-genusz fajait tanulmányozók széles tábora valamint az alkalmazott vizsgálati módszerek sokfélesége, no meg az eddig begyűjtött tengernyi példány, illetve a hozzájuk kapcsolódó óriási ismeretanyag következtében szinte észrevétlenül megszületett egy új tudomány.
     Az amatőrök és hivatásosok számára nélkülözhetetlen alapmű e könyv, melyben a tudomány története éppúgy képviselve van, mint az utóbbi évtizedek eredményei, vagy a Carabus-tudomány legkiemelkedőbb művelőinek neve és azok munkái. És nem utolsó sorban megtudhatjuk, hogy hol hiányosak ismereteink, ami lendületet ad és irányt mutat a jövő kutatásainak.
      A Turin-Penev-Casale-féle Carabus-kézikönyv összesen 700 példányban jelent meg, ára 95 EUR, ami nagyjából 25 000 forintnak felel meg.

Szél Győző

Szólj hozzá!

Címkék: carabus sz:Szél Győző

Bálint Zsolt és id. Frivaldszky János (2009): A Magyar Parnasszuson. Frivaldszky Imre, a természet kutatója.

2010.09.10. 13:37 :: szélgyőző

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám:
Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 243 pp.

Példányszám, beszerezhetőség:

Frivaldszky Imre (1799–1870) a XIX. század kulturális életének jelentős alakja volt. Élete céljának a Kárpát-medence és a Balkán élővilágának megismerését tűzte ki. Ezért beutazta a történelmi Magyarország minden táját a Tátráktól az Aldunáig, a zalai illír tölgyesektől az erdélyi Mezőségig, és két balkáni utazáson vett részt eljutva a törökországi (Bithynia) Olimposzhoz. Ezeken túl pedig több tudományos expedíciót szervezett az akkor még Török Birodalomhoz tartozó balkáni és nyugat-anatóliai területekre, amelyekről rendszerint gazdag gyűjtött anyaggal tértek haza. Hozzá kell fűzni, hogy ezek a gyűjtőutak igen kalandos körülmények között zajlottak, volt olyan is, amelynek résztvevője sohasem tért haza. Frivaldszky Imre széles látókörű tudós volt, a Természetiek Tárának első hivatásos zoológusa, aki nagyszámú állat- és növényfajt írt le a tudomány számára. A reformkori hazafias törekvésekhez híven a botanikát és a zoológiát anyanyelvén művelte, magyar neveket is adva a fajoknak. Korábban a rovarok zömének csak tudományos (latin) elnevezése volt használatban. E különös hangzású nevek többsége nem honosodott meg a magyar nyelvben, jó részükről manapság csak a hozzáértő tudja megmondani, hogy egyáltalán miféle állatot jelölnek. Frivaldszky nagy értékű gyűjteményeit és írásos hagyatékának zömét a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi. Ez a könyv Frivaldszky Imre életútjának és munkásságának kíván méltó emléket állítani, egyben olyan történeti anyagot közölve, ami gazdag forrása lehet a jövő nemzedékek magyar természetkutatójának.

Bálint Zsolt és Szél Győző

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt sz:Szél Győző Magyar Természettudományi Múzeum Frivaldszky Imre

Gubányi András és Mészáros Ferenc (szerkesztők): A Szigetköz állattani értékei.

2010.08.31. 20:33 :: szélgyőző

Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám:

2010, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 190 o.

 Példányszám, beszerezhetőség:

300 példányban jelent meg. Kapható a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában. Ára 5000 Ft.


A kötet a Szigetköz területén közel két évtizede folyó állattani kutatásokról szól, melyben a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársain kívül számos intézmény dolgozója vett részt. A könyv részletesen bemutatja a Szigetközben honos egyes állatcsoportok elterjedését, életmódját, populációik nagyságát, mint például a puhatestűek, szitakötők, nagylepkék, halak, kétéltűek, madarak esetében. A kisrákok, egyenesszárnyúak és az északi pocok esetében viszont a populációdinamikai vizsgálatok eredményeiről is számot ad. Összesen három bogarászati témájú közlemény található benne, melyek a következők. Bogárfaunisztikai vizsgálatok a Szigetközben (Szél Győző és munkatársai); A bogárfauna szukcessziójának monitorozása (Merkl Ottó és Szél Győző); Futóbogarak vizsgálata ártéri füzesekben (Szél Győző és munkatársai).

Szél Győző

Szólj hozzá!

Címkék: kutatás könyv Mészáros Ferenc Gubányi András sz:Szél Győző Magyar Természettudományi Múzeum

süti beállítások módosítása