| Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 2007, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 399 o. Példányszám, beszerezhetőség: 1000 példányban jelent meg, még kapható a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában. Ára 3000 Ft. |
|
|
|
|
Forró László (szerkesztette): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása
2010.08.31. 16:11 :: szélgyőző
Szólj hozzá!
Címkék: sz:Szél Győző Magyar Természettudományi Múzeum
Kaszab Zoltán: Levélbogarak – Chrysomelidae. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), 63., IX. 6.
2010.08.31. 14:11 :: szélgyőző
| Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1962, Akadémiai Kiadó, Budapest, 416. o. Példányszám, beszerezhetőség: 1100 példányban jelent meg, mára elfogyott. Antikváriumban igen ritkán felbukkan. |
 |
| Az 1955-ben elindított monumentális Magyarország Állatvilága sorozat 63. tagja. A hazai levélbogarak a teljesség igényével megírt határozója és ismertetője, máig megtartotta a nélkülözhetetlen és keresett alapmű jellegét. A sorozat befejezését, vagyis a magyar fauna monografikus földolgozását mindössze 10 évre tették az akkori szerkesztők. A feladat nehézségét jócskán alábecsülték, hiszen a mai napig megjelent – mintegy 20.000 oldalt kitevő – kötetek a hazai fauna mintegy felét tárgyalják, és a sorozat befejezésére kevés a remény. |
Szólj hozzá!
Címkék: magyarország állatvilága fauna hungariae levélbogarak–chrysomelidae levélbogarak sz:Szél Győző Kaszab Zoltán
Endrődi Sebő: Lemezescsápú bogarak – Lamellicornia. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), 12., IX. 4.
2010.08.31. 14:06 :: szélgyőző
|
Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: Példányszám, beszerezhetőség: |
|
|
|
A lemezescsápúak (Scarabaeoidea, régeben Lamellicornia) családsorozatának határozója és ismertetője, máig keresett alapmű, bár már sok tekintetben elavult. A nyomtatásban is különlegesen jól érvényesülő habitusábrák Keve Gyula a tusrajztechnikában való kivételes jártasságát dícsérik. A zömében egyszínű és sötét példányok felszínének domborulatait és bemélyedéseit, illetve a felület mattságát vagy éppen csillogását a grafikusművész ezzel az egyedülálló technikával igen érzékletesen adta vissza. |
1 komment
Címkék: lemezescsápú bogarak lamellicornia sz:Szél Győző Keve Gyula Endrődi Sebő
Kaszab Zoltán: Cincérek – Cerambycidae. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), 106., IX. 5.
2010.08.31. 13:59 :: szélgyőző
| Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1971, Akadémiai Kiadó, Budapest, 283. o. Példányszám, beszerezhetőség: Feltehetőleg 1000 példányban jelent meg, mára elfogyott. Antikváriumban igen ritkán felbukkan. |
 |
| A hazai cincérfauna máig legteljesebb áttekintése. A Magyarország Állatvilága sorozat 106. tagjaként megjelent kiadvány a legkeresettebb „faunafüzetek” egyike, ritkasága és szép ábrái miatt olykor még külföldi gyűjtők is tekintélyes pénzösszeget kínálnak érte. A szerző, Kaszab Zoltán (1915–1986) a magyar zoológia egyik kiemelkedő alakja, aki elsősorban a gyászbogarak kutatásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Bár a könyv megjelenése óta eltelt közel 40 év alatt számos új ismeret halmozódott föl a hazai cincérekről, a kötet távolról sem tekinthető elavultnak. |
Szólj hozzá!
Címkék: fauna hungariae cincerek cerambycidae magyarorszag allatvilaga kárpát medence bogárfaunája sz:Szél Győző Kaszab Zoltán
Merkl Ottó és Vig Károly: Bogarak a pannon régióban
2010.08.31. 10:08 :: szélgyőző
|
Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: Kemény kötés. |
 Impozáns, az A4-es formátumnál valamivel nagyobb méretű könyvet tart a kezében az olvasó, mely közel 500 oldalon nagyjából 1800 bogárfajt mutat be 700 színes fénykép és grafika segítségével. Szerzői entomológus muzeológusok, Merkl Ottó a Magyar Természettudományi Múzeum, Vig Károly a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársa. A könyv átfogó, ugyanakkor igen részletes, sőt aprólékos ismeretanyagot ad a hazai bogárfaunáról. Mondhatjuk, hogy előzmény nélküli, hiszen a méltán népszerű Uránia sorozat rovarokról szóló kötetében vagy a nem kevésbé ismert Brehm-sorozat számos kiadásában a bogarak csak viszonylag kis terjedelemben kaptak helyet. A magyar állatvilágot bemutató Móczár-féle Állathatározó bogarakról szóló fejezete viszont csak kevés információt nyújt az egyes fajokról.A könyv bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy a címben szereplő „pannon régió” valamivel nagyobb területet foglal magába mint a mai Magyarország, hiszen túlnyúlik az ország határain, főleg dél és kelet felé. Tipikus részét képezik többek között a hazai homok- és szikes puszták, a dombvidéki tölgyesek. Nem tartozik viszont a régióba a Kárpátok íve a magas hegységekkel és az Erdélyi-medence sem. A régió ugyanakkor jóval kisebb a Kárpát-medencénél, amelybe – részben történeti okokból – beleértették a mai Szlovákiát, Erdélyt (a Részekkel és a Bánsággal) valamint Szerbia és Horvátország egy részét is. A címben megadott térség bogárfaunája a területi eltérés ellenére is gyakorlatilag azonosnak vehető a magyarországi faunával A szerzők 26 oldalt szenteltek a hazai bogarászat történetének. Ebben a fejezetben sok olyan közlés és fénykép található, melyek nyomtatásban még egyáltalán nem jelentek meg. A hazai entomológusok legismertebb alakjainak – mint Frivaldszky Imre, Csiki Ernő, Kaszab Zoltán – életpályája, tevékenysége éppúgy megelevenedik a lapokon, mint Diener Hugóé vagy Fodor Jenőé, akik koruk legkiválóbb gyűjtői voltak ugyan, de nem közöltek cikkeket, ezért még a szakközönség is alig ismeri őket. A bogarak alaktana, egyedfejlődése és evolúciója rövid, de fontos fejezet. Magyar nyelven alig vagy egyáltalán nem hozzáférhető ismerteket nyújt, és főképp az evolúciós részben olvashatók olyan megállapítások, melyek a „régi tankönyvekben és szakkönyvekben” egyáltalán nem szerepelnek. Fokozottan áll ez a köveztkező fejezetre, a bogarak osztályozására is. A bogarak nevezéktana, családokba, családsorozatokba sorolása ugyanis kényes kérdés, melynek során minden változás érzékenyen érinti mind az amatőr gyűjtőket, mind a hivatásosokat. Különösen a 40 évnél idősebb generáció tagjai számára jelenthet nehézséget az olyan új család-, genusz- és fajnevek elfogadása, megszokása, melyek sem a régi határozókban, sem pedig a minden szakember által ismert és kedvelt „faunafüzetekben” nem lelhetők föl. Kifejezetten hasznos a 4. fejezet végén található felsorolás, amelyben a régi és az új kategóriák (családok, családsorozatok) egyeztetése, értelmezése található. A könyv legnagyobb részét a pannon régióban élő bogarak modern rendszer szerinti ismertetése teszi ki. A szerzők az összes olyan bogárcsalád – szám szerint 114 – fajaival foglalkoznak, melyeknek képviselői megtalálhatók Magyarországon. A körülbelül 1800 ismertetett bogárfaj igen magas szám, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai fauna mintegy 6350 fajt számlál. Jól látható a szerzők törekvése, hogy a különféle bogárcsoportokat a maguk teljességében mutassák be. Ez azt jelenti, hogy könyvük messze nemcsak a jól ismert, feltűnő fajokat tárgyalja, melyek a legtöbb rovartani munka lapjain felbukkannak, hanem az alig ismert, milliméteres nagyságrendű apróságokat is, amilyenek például a paránybogárfélék, a penészbogárfélék, a combfedősbogár-félék. Ezekről és még számos, kevéssé népszerű bogárcsoportról nemhogy magyar nyelven nem lehet adatokat találni, de a külföldi szakirodalom is zömében csak a felismeréshez szükséges bélyegeket szerepelteti. A jelen könyv lapjain található bőséges ismeretanyagból ezzel szemben futja az élőhelyekre, a táplálkozás sokféleségére, illetve a gyűjtéskor tapasztalható sajátosságokra és még sok egyébre. A bogarászat jellegzetes magyar vonatkozású fejezeteiről is képet kaphatunk a kék pattanóról, a burgonyabogárról vagy a barna varádicslevelészről szóló keretes szövegekből. Az 5–23. fejezetig terjedő közel 400 oldal harmonikusan egyesíti az utóbbi évtizedekben felhalmozódott könyvtárnyi mennyiségű irodalmi adatot, illetve a szerzők saját gyűjtési tapasztalatait. A könyv utolsó fejezete a védett fajokról szól. A mellékelt táblázatban nemcsak a jelenlegi hazai védettségi státusz és az aktuális eszmei értékek szerepelnek, hanem a magyarországi Vörös Könyv, az Élőhelyvédelmi Irányelv (Habitat Directive) kategóriái is. Utalás történik a táblázatban a Berni Egyezmény, az IUCN Vörös Listájának besorolására is. A közösségi jelentőségű (Natura 2000-es) jelölőfajok szintén fel vannak tüntetve. A „Bogarak a pannon régióban” c. könyv szinte valamennyi, a természetet kedvelő embernek bátran ajánlható. A gazdag, szemet gyönyörködtető képanyag önmagában is élvezhető, és a bogarak változatos világában való eligazodást nagyban megkönnyíti. (Sőt, egyesekben azt a téves képzetet keltheti, hogy a bogarak felismerése valójában egyszerű feladat.) A művészi kivitelű, részben élő állatokról készült, szabadföldi fényképfelvételek olykor valóságos technikai bravúrnak tekinthetők a példányok kicsinysége miatt. A munka sokoldalú felhasználhatóságának titka azonban csak részben fakad a bőséges illusztrációból és a megfogalmazás közérthetőségéből. A természetjáró laikust és szakembert talán leginkább azok a „kulisszatitkok fogják meg”, melyek az általuk megfigyelt fajok viselkedésének sajátosságait tárják föl. A szerzők értő kézzel avatják az olvasót a bogarak kiapadhatatlan birodalmának számos titkába. Az állatrendszertant tanuló, bogarakból beszámoló egyetemi hallgatónak e könyv éppúgy segítségére lesz, mint a rovarászatot napi foglalatosságként űző szakembernek, muzeológusnak, alkalmazott entomológusnak. De nem hiányozhat a természetvédelemben tevékenykedők polcáról sem. írte: Szél Győző |
Utolsó kommentek