Oláh József (1967): Rovargyűjtés. Férgek, ízeltlábúak, puhatestűk. Kis technikus könyvtár. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 127 pp.
|
Gyermekkorom egyik, szinte feledésbe merült könyve. A megjelenés évében, 9 évesen már nagyon érdekelt az állatvilág, különösen a gyíkok, siklók és a látványos, feltűnő rovarok. Nagyjából ebben az időszakban kezdtem bogarakat, lepkéket és egyenesszárnyúakat gyűjteni, eszközeim hozzá természetesen nem voltak még. Viszont kezembe került Oláh József könyve, és ezermester nagyapámnak odaadtam, hogy a bekarikázott gyűjtőeszközöket készítse el nekem. A feladat korántsem lehetett egyszerű, hiszen nem egy és nem két eszköz szerepelt a kívánságlistán. De elkészültek az óhajtott tárgyak, egyik a másik után. Lett talajkaparóm, erős ásóm, lepkehálóm, vízihálóm, puha és erősebb csipeszem és még sok minden más, mint a preparálótű, az éles vágótű meg az állítható lepkefeszítő. Csak meghatódva és bámulattal tudok visszaemlékezni, hogyan elevenedett meg nagyapám kezében a már kidobásra ítélt törött partfisnyél, a szabálytalan bádoglemez, a vasdrótok meg ezernyi szemétbe való kacat, és a „legyártott tárgyak” milyen elképesztően tökéletesek voltak.
A kimustrált, de valódi marhabőr táskából tok is készült az erős és éles ásó számára. Sajnos ez az az ásó sincs már meg, de éppen olyan volt, mint Oláh József könyvének ábráján. A gyűjtő- és preparáló-arzenál megtette a hatását: a következő évben már rendszeres gyűjtőnaplót vezettem bátyámmal a megfogott és preparált rovarokról. Annak rendje és módja szerint számot adtunk a gyűjtött faj lelőhelyéről, a gyűjtés idejéről, sőt a preparálószerről is. Oláh József ma már sárguló könyve jól példázza, hogy mekkora hatást tesz egy jól megírt könyv, mely küllemében bizony alig kelhetne versenyre a mai gyönyörűen illusztrált kiadványokkal.
Szél Győző
|
Utolsó kommentek