Vig Károly: A Nyugat-magyarországi peremvidék állattani kutatásainak története

Ha Vig Károly könyvét lapozgatjuk, különleges könyvet tarthatunk a kezünkben, amelynek mind a megírása, mind a szerkesztése szakmai bravúr. A címet olvasva "egyszerű" tudománytörténeti áttekintésre gondolhatunk, amely látszólag csak a szűk szakmai közönség, a kevés számú vas megyei lokálpatrióta zoológus érdeklődésére tarthat számot. Valójában, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, ennél sokkalta többről van szó. A 364 oldalas vaskos kötetben az olvasó az első, 1637-ben megjelent, magyar szerzőtől származó állattani munkától a legújabb szakcikkekig tekintheti át a nyugat-magyarországi zoológia történetét, először általánosságban, a kutatás legfőbb állomásait érintve, majd részletekbe menően, az egyes állatrendszertani kategóriák sorrendjében.

            A történeti áttekintés c. 50 oldalt kitevő fejezetben átfogó képet kapunk nemcsak az állattani, de sokszor a botanikai kutatásokról is (az elmúlt századokban e kettő nem vált el olyan élesen, mint napjainkban). Az élvezetes stílusban megírt áttekintést bőségesen kísérik lábjegyzetek, amelyekből kiderül, hogy a szerző értékelő szavai a legcsekélyebb mértékben sem pusztán szubjektív véleményének megnyilvánulásai, hanem konkrét tényeken, állásfoglalásokon alapulnak. Az igazi tudománytörténet nem elégedhet meg az elődök műveinek kronológiai ismertetésével, hanem szükséges a rájuk hivatkozó, őket kritizáló későbbi munkák fényében elvégzett értékelés is.

A történeti áttekintésből többek között olyan érdekességeket is megtudhatunk, hogy hazánk botanikai feltárása egy németalföldi tudós, Carolus Clusius tevékenyégével vette kezdetét, vagy hogy Gregor Mendel születése előtt három évvel Festetics Imre már a természet genetikai törvényeiről értekezett. E példák jól mutatják, hogy Vig Károly szeme előtt mennyire az enciklopédikus teljesség gondolata lebegett. A teljességen kívül a könyvek szeretete vezérelhette a szerzőt, amikor a régmúlt idők legjelentősebb könyvein címlapjának másolatát is bevette munkájába. Ezek a könyvek ma már igencsak borsos áron megszerezhető antikvár ritkaságok, amelyek megdobogtatják a gyűjtők szívét. A történeti áttekintést gondosan összeválogatott arcképcsarnok zárja, amelyről többek között Freh Alfonz kőszegi tanár és Chernel István, az ismert ornitológus tekintenek le ránk.

            A mű gerincét és fő részét a 135 oldalnyi  rendszertani áttekintés adja. Ebben a részben a szerző végigvezeti az olvasót – ahogy mondani szokás – a bolhától az elefántig, vagyis az egysejtűektől az emlősökig, miközben bemutatja a szóban forgó állatcsoportra vonatkozó hazai faunisztikai-taxonómiai kutatási eredményeket. És itt meg kell állni egy pillanatra. Egy par excellence tudománytörténeti munkától többnyire nem kéretik számon a szakmai értelemben vett részletesség, vagy másképpen fogalmazva: egy adott csoport szakembere a szűk szakmáját érintő kérdésekben csak ritkán fordul tudománytörténeti munkához, hanem sokkal inkább a maga, vagy kollégája által írt szakcikket keresi meg. Nos Vig Károly könyvében a “csak a szakemberre tartozó”, sokszor apró részletek is megtalálhatók, ilyen módon könyve nem csupán a tudománytörténet mérföldes irányvonalait rajzolja fel, hanem tulajdonképpen mindent megtalálunk benne, ami fontos. A szerző ezt nemcsak hihetetlen alapos és aprólékos munkájával érte el, hanem azzal is, hogy műve írásakor a honi szakemberek szinte mindegyikével tárgyalt, konzultált. Ilyen módon a terjedelmes lábjegyzetekben az idézett művek (többnyire a elavultságukból fakadó) hibái, hiányosságai is az olvasó tudomására jutnak. Két példa a sok közül.

1. A 111. Oldalon szerepel az a megállapítás, miszerint Rothe Lajos az általa Felsőlövő környékén gyűjtött bogarak jegyzékét közölte. A lábjegyzetben megtalálhatjuk, hogy Felső-Lövő ma Ausztriához tartozik, és Oberschützen a neve. Az olvasónak így nem kell a helységnévtár után kutatnia, vajon Felső-Lövő nem elcsatolt terület-e.

2. Frivaldszky Imre 1865-ben publikált listájában szerepel a Poecilus koyi név. A lábjegyzetből kiderül, hogy ez a faj nem él nálunk, hanem annak közeli rokona a Poecilus sericeus, amelyet korábban a P. koyi alfajának tekintettek. Az olvasó ez esetben újfent megmenekül attól, hogy egy probléma megoldásához további szakkönyveket kelljen igénybe vennie.

Vig Károly könyvéből jól lemérhető az egyes állatcsoportok eltérő kutatottsága is, hiszen amíg a medveállatkákról mindössze néhány sor szerepel könyvében, a bogarakról közel 20 oldal.

És végül a bibliográfiáról. A bibliográfia terjedelme meghaladja a 100 oldalt, benne több mint 1900 tétel található, könyvek, cikkek, tanulmányok. Nyilvánvaló, hogy egy irodalomjegyzék sohasem lehet teljes, hiszen mindig akadnak aprócska és jelentéktelen művek, amelyek ezért vagy azért elkerülik a szerző figyelmét. Vig Károly könyve esetében megkockáztatható a kijelentés, hogy az általa összeállított jegyzék kiállja a legszigorúbb kritika próbáját is. Könyvét a benne megtalálható szerzők és az állatok neveinek névmutatója zárja, amely nagyban emeli a munka használhatóságát.

Szél Győző