Koy Tóbiás: Alphabetischer Verzeichniss meiner Insecten-Sammlung. Gewidmet seiner entomologischen Freunden. (Rovargyűjteményem alfabetikus jegyzéke. Entomológus barátaimnak.) Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 1800, Buda, 64 oldal Példányszám, beszerezhetőség: Koy Tóbiás jegyzékének példányszáma nem ismert, de a példányok többsége még az 1800-as évek elején külföldi gyűjtőkhöz kerülhetett. A kis méretű kiadvány antikváriumi előfordulásáról nem tudunk. Ismereteink szerint sohasem szerepelt árverésen. |
A bécsi származású Koy Tóbiás (1757–1829), a császári pénzhivatal megbízható embere, nemzeti természettudományos gyűjteményünk egyik első megalapozója volt. Később, 1787-ben Budára költözött, ahol a magyar udvari kamaránál pénztárnokként helyezkedett el. Amíg hivatalnokként munkáját a legteljesebb odaadással és precízitással végezte, szabad idejében szenvedélyesen járta a budai hegyeket, ahol főként bogarakat és lepkéket gyűjtött. Gyűjteménye idővel olyan terjedelmessé vált, hogy szükségesnek látta a fajnevek jegyzékben való közzé tételét. A jegyzéket azután elküldte entomológus barátainak, hogy csere útján olyan fajokhoz jusson, melyek Pest-Buda környékén nem gyűjthetők. A saját költségén Budán megjelentetett, 8x12 cm nagyságú könyvecske összesen 2765 rovarfajt sorol föl, melyek zöme (1613) bogár. A fajok többségére Koy saját, budai gyűjtéseinek során tett szert. Több rovarfaj is van, melynek tudományos leírásához Koy példánya(i) szolgált(ak) alapul, így típuslelőhelyük (locus typicus) éppen a Budai-hegység. A külföldi csere útján szerzett, nem magyarországi fajok duplum-példányainak nevét a katalógusban dőlt betűvel szedték. A jegyzék 11. oldalán szereplő magyar futrinka (Carabus hungaricus) fajnév normál betűtípusa jelzi, hogy Koy szűkebb tartózkodási helyéről származó, saját gyűjtésű példányairól van szó. Mivel Koy leginkább a budai hegyeket kereste föl gyűjtés céljából, és Pest-Buda akkori határait nem lépte át, a jegyzékben szereplő példányok lelőhelye is feltehetőleg a Budai-hegység. A magyar futrinkát Fabricius, dán entomológus, Linné kortársa írta le 1792-ben. A lelőhelyként megadott szűkszavú „Hungaria” kifejezés nem teszi teljes mértékben egyértelművé a származási helyet, de feltehető, hogy a példányok Magyarországról és nem Ausztriából, vagy Erdélyből származtak, hiszen akkor Fabricius inkább a „viennensis” vagy „transsylvanicus” nevet adta volna. Igen valószínű ezen kívül, hogy a „Hungaria” lelőhely a Budai-hegységre vonatkozik, mely a 18. század végén felkapott gyűjtőhelynek számított. E helyen külföldiek is szívesen megfordultak, mint például a drezdai születésű, szász természettudós, Hofmannsegg gróf 1793 és 1794 között. Mindezek alapján egyáltalán nem kizárt, hogy a magyar futrinka a németországi Kielben őrzött típuspéldányai Koy Tóbiás gyűjtéséből származnak. Koy Tóbiás lepkegyűjteményének nagy része a mai napig fennmaradt, átvészelve az 1838-as nagy pesti árvizet és az 1956-os tűzvészt. A lepkéket Koy egyenként, zárt üvegdobozkákban tárolta. E tárolási mód annyiból volt kedvező, hogy a példányok sokkal kevésbé károsodtak a gyakori nézegetések közben, mint a nagyobb dobozból kivett, tűre tűzött, sérülékeny rovarok. A bécsi-budai rovarász gyűjteményének egyik legnevezetesebb darabja minden bizonnyal a jegyzék 41. oldalán található nagyfoltú bagolylepke (Oxytrypia orbiculosa) egy szegedi példánya, melynek alapján Esper, bajor lepkész a fajt a tudomány számára leírta. A lepkepéldány később a Természettudományi Múzeumba került, de ma már nincs meg. A különleges lepkét az 1860-as években kalandos körülmények között még nagy számban gyűjtötték a Kamara-erdőben és a Sas-hegyen, nem kis mértékben kereskedelmi megfontolásból. A magyarországi Vörös Könyvben is szereplő, Spanyolországtól Japánig elterjedt faj az utóbbi 70 évben nem került elő hazánkból, vagy legalábbis bizonyító példányáról nincs tudomásunk. Szél Győző |
Koy Tóbiás: Alphabetischer Verzeichniss meiner Insecten-Sammlung. Gewidmet seiner entomologischen Freunden. (Rovargyűjteményem alfabetikus jegyzéke. Entomológus barátaimnak.)
2010.10.08. 13:36 :: szélgyőző
Szólj hozzá!
Címkék: sz:Szél Győző
Papp Károly (1943): A magyar bogárfauna határozója.
2010.10.08. 13:29 :: szélgyőző
Papp Károly (1943): A magyar bogárfauna határozója. – Kézikönyv a történelmi Magyarország területén előforduló jellegzetes bogarak meghatározására. Valamennyi középiskolai, mezőgazdasági, szakiskolai, valamint akadémiai, főiskolai és egyetemi használatra. Műnyomólapokon, valamint a szöveg között 3000 bogár és bogártestrész rajzával. Budapest, 1943, Ruszkabányai Könyvkiadó vállalat, 477 pp. |
Az 1917-ben született Papp Károly koleopterológus (később Charles Steven Papp) neve a fiatalabb nemzedék tagjai előtt úgyszólván ismeretlen. Papp Károly bogarászati ismereteinek alapjait Kanabé Dezsőtől kapta a Debreceni Református Kollégiumban az 1930-as években. Ezen a helyen kezdte meg egyetemi tanulmányait is, ahol az Állattani Tanszéken professzora Hankó Béla és Rugonfalvy-Kiss István voltak. A Szegedi Egyetemen Farkas Béla professzor javaslatára választotta disszertációjának támájául Magyarország bogarainak ismertetését. 1935 és 1944 között csaknem 50 kisebb-nagyobb, zömében bogarászati tárgyú közleménye jelent meg többek között a következő folyóiratokban: A Természet, Búvár, Debreceni Szemle, Természettudományi Közlöny, Vasi Szemle. Érdekes, hogy a burgonybogárról már 1943-ban 38 oldalas illusztrált kiadványt jelentetett meg, a hírhedt kártevő dokumentált hazai megjelenése előtt 4 évvel. Ugyanebben az évben jelent meg A magyar bogárfauna határozója c. könyve, melyről Dudich Endre, a budapesti Állattani Intézet neves professzora igen hosszú ismertető kritikát írt a Fragmenta Faunistica Hungarica 10 (1) füzetében, 1947-ben. A majd 10 oldalas kritika terjedelmében, hangvételében szokatlan, leginkább a doktori védéseken elhangzó opponensi véleményekre emlékeztet. (Igaz, ha az opponens ennyire gyengének ítéli a munkát, az többnyire nem jut el a védésig.) Nem célunk, hogy a Dudich Endre által írt erősen negatív kritkát részleteiben ismertessük, csupán néhány lényegi megállapítást közlünk. Dudich professzor keveselte a határozóba felvett 2600 bogárfajt, hiszen a Kárpát-medencei fajszámot már akkoriban durván 8000-re tették. Számos fontos család, genusz és faj hiányzik a könyvből, így egy kiszemelt bogár azonosítása gyakran lehetetlen, hiszen nem lehet tudni, hogy szerepel-e a fölvett fajok között. A más munkákból átvett és a szerző által megváltoztatott kulcsok hibái főként a kezdők számára okozhatnak nagy nehézségeket. Dudich professzor vélekedése szerint mindezek alapján Papp Károly könyve nem nyeresége a hazai állattani irodalomnak. Közel 70 év távlatából személve kijelenthető, hogy a könyv a megjelenése idején számos hazai amatőr rovarásznak szolgált kiindulási alapműként a hazai bogárfauna megismerése szempontjából. Magyar nyelvű Állathatározó ugyanis még nem állt rendelkezésre, és a Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) monografikus sorozat is csak 12 év múlva indult útjára. Abban az időszakban Papp Károly könyve tehát hibáival együtt is hiánypótló volt, hiszen a számos ábra jó támpontot nyújt a kezdő bogarásznak. Ma a rovarászok már nemigen forgatják ezt az inkább történeti szempontból érdekes munkát, hiszen részben elavult, részben pedig nincs hiány a népszerű és tudományos bogarászati könyvekben, melyek nagy számban jelentek meg a közben eltelt időszakban. Utólag csak sajnálni lehet, hogy Papp Károly fiatalos hévvel és lendülettel megalkotott munkáját megszületésekor nem támogatták hozzáértő szakemberek. Ha Dudich Endre kritikáját a munka végleges kiadása előtt kapja kézhez, ez nyilván nagyban emelte volna könyvének színvonalát. Papp Károly a második világháború idején külföldre menekült. 1988-ban, angol nyelven megjelent önéletrajzi írásában (Kövesd a naplementét. A túlélés drámája. – Follow the sunset. A Dramatic Story of Survival. Entomography Publications, Sacramento, 559 pp.) részletesen ismereti a fordulatokban távolról sem szűkölködő életútját a magyarországi kezdetektől a gazdag tudományos eredményeket felvonultató sacramentoi évekig. Könyvéből többek között képet kapunk a háborús Berlinről és ottani találkozásáról Szentiványi József entomológussal valamint baráti kapcsolatáról Udvardy Miklóssal, a Dinamikus állatföldrajz c. könyv szerzőjével. Papp Károly 1971 óta a sacramentoi Kaliforniai Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium (California Department of Food and Agriculture), illetve részben a Kaliforniai Egyetem (California Western University) munkatársaként dolgozott, ahol számos bogarászati témájú könyve és közleménye jelent meg. Így például a több mint 1000 illusztrációt tartalmazó munkája Észak-Amerika bogarairól (Introduction to North American Beetles, 1984). Írt ezen kívül monográfiát gyászbogarakról (A Revisional Study of the Tenebrionid Genus Araeoschizus LeConte (Insecta: Coleoptera), 1980) és illusztrált katalógust amerikai ormányosbogarakról (An illustrated Catalog of the Cryptorhynchinae of the New World with Generic Descriptions, References to the Literature and Deposition of Type Material (Coleoptera: Curculionidae), 1980. A gyászbogaras munka egyben doktori dosszertációja is volt. Kiváló rajzkészségét jól tudta kamatoztatni e munkákban. A szerzőről közölt fénykép az ormányosbogár-katalógusból való. Szél Győző és Nagy Barnabás |
Szólj hozzá!
Címkék: sz:Szél Győző
Folia Heyrovskyana, Serie B, Icones Insectorum Europae Centralis, 2007 (8) Valdimír Novák: Tenebrionidae
2010.10.08. 10:52 :: szélgyőző
Folia Heyrovskyana, Serie B, Icones Insectorum Europae Centralis, 2007 (8) Megjegyzés: a gyászbogarakról szóló füzet Vít Kabourektől megrendelhető, és a prágai valamint a pozsonyi rovarbörzéken megvásárolható. Ára 3000 Ft. |
A jelen kötet a két éve megjelent kiadvány újabb adatokkal kiegészített változata. Mint a szerző bevezetőjéből kiderül, az Alleculinae alcsaládról alkotott kép az eltelt időszak alatt számos ponton módosult a Löbl-Smetana palearktikus bogárkatalógus gyászbogaras kötetének elkészítése nyomán, melynek alkonybogarakról szóló fejezete részben szintén V. Novák munkája. A katalógus elkészítését követően a közép-európai alkonybogarak (Alleculinae) listája három fajjal bővült, melyek a következők: Helops coeruleus Linnaeus, 1758, Odocnemis badius Redtenbacher, 1849, Isomira thoracica Fabricius, 1792. Az Odocnemis Allard, 1846 egyben új genusz is. A kötet ezen kívül kiegészült még hat, Közép-Európában várható fajjal, melyekről fotó is keszült: Probaticus tarsatus Küster, 1850, Hymenalia graeca Seidlitz, 1896, Megischia curvipes (Brullé, 1832), M. galbanata Kiesenwetter, 1861, Megischina armillata (Brullé, 1832) és Upis ceramboides (Linnaeus, 1758). |
Szólj hozzá!
Címkék: sz:Szél Győző
Hurka, K.: Brouci Ceske a Slovenské republiky. Beetles of the Czech and Slovac Republics. (A Cseh és a Szlovák Köztársaság bogarai)
2010.10.08. 10:47 :: szélgyőző
Hurka, K.: Brouci Ceske a Slovenské republiky. Beetles of the Czech and Slovac Republics. (A Cseh és a Szlovák Köztársaság bogarai) Kiadás éve, megjelenés helye, oldalszám: 2005, Vit Kabourek, Zlín, 390 oldal Példányszám, beszerezhetőség: A kiadvány mára feltehetőleg elfogyott, de nemzetközi rovarbörzéken esetleg beszerezhető. Ára 35 euro. |
A jelen kötet 70 színes táblán 105 bogárcsalád több mint 1000 képviselőjét mutatja be, melyek zöme hazánkban is megtalálható. A képek igen jó minősége garantálja, hogy számos bogár pusztán az ábrák nézegetésével, a könyvet lapozgatva is könnyűszerrel fölismerhető, azonosításukhoz nincs szükség határozókulcsra. Ebből a szempontból leginkább a közel száz éve megjelent, híres Reitter-féle ötkötetes sorozattal (Fauna Germanica) vethető össze, mely hosszú ideig a bogarászok bibliájának számított. A könyv szerzője a prágai Károly Egyetem Állatrendszertani Tanszékének néhai professzora, Karel Hurka (1931–2004), Közép-Európa legismertebb entomológusai közé tartozik. Elsősorban az európai futóbogarak szakembereként vált ismertté. Kedvenc kutatási területe a nagy testű futrinkák (Carabus-fajok) és lárváik ökológiájára irányult. Szél Győző |
Utolsó kommentek